Daisypath Anniversary tickers

Sunday, April 3, 2011

Az autizmusról

Elhatároztam, hogy be fogok számolni az A-team munkásságáról itt a blogomban, de ehhez az kell, hogy egy kicsit megértsük az autizmus fogalmát.

Az autizmus mind a mai napig egy rejtély...genetikai okai vannak, de ez nem tisztázott. Vannak tudósok, akik az anya gyenge x kromoszómáját okolják, és úgy gondolják, a betegség generációkon át lappanghat, ám sem bizonyíték, sem gyógymód nem létezik. Az autizmusnak ezer arca van, nincs két egyforma eset, de vannak hasonlóságok: Legtöbben nem képesek szavakkal igazán kommunikálni, többet jelent számukra az érintés, vagy képekkel, szimbólumokkal történő kommunikálás. Az autista gyerekek tudnak olvasni és megértenek utasításokat, leírásokat. Ha csak odaszólsz nekik, hogy hé, hogy vagy számukra az csak egy zavaró hang, de ha szemkontaktust kezdeményezel, és röviden, egyszerűen fogalmazol, akkor megértik a mondandódat. Nagyon fontos számukra a biztonság érzése, az autisták rendkívül érzékenyek mindenféle stresszre, változásra. Sok esetben hosszú percekig csak sétálnak körbe-körbe, hogy megtaláljanak egyfajta nyugalmat. Nincs rövid távú memóriájuk, nem ismerik a holnap fogalmát, ezért szükségük van állandóságra és mintákra. Ha valami nem tetszik nekik, akkor fizikailag reagálnak, megsértik önmagukat vagy másokat fizikailag. Ezzel azt fejezik ki, hogy tetszett nekik amit csináltak, és félnek, hogy ez többé nem történhet meg...és most olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint egy játék a számítógépen...nem tudják azt a gondolatot magukévá tenni, hogy: semmi gond majd játszunk holnap is, ugyanakkor ha egy tanár, szülő vagy barát képe beépül a hosszú távú memóriájukba, akkor képesek hallgatni rájuk és megbízni bennük, így az a személy (tanár, szülő, barát) meg tudja változtatni a viselkedési mintát. A baj az, hogy pl a tanárok többsége mindezt nem érti, és nem tudja kezelni. Ha egy autista gyerek hisztériázni kezd, előbb-utóbb a tanár feladja, és megadja a gyermeknek, amit akar...és az a figyelem. Az autista gyerek számára nincs jó vagy rossz figyelem, csak figyelem. Megértik, hogy ha rosszul reagálnak, kiabálnak, vagy akár a földhöz verdesik magukat az figyelmet hoz cserébe. Wayne célja az, hogy felhívja a figyelmet ennek a módszernek a veszélyeire...a megoldás nem ez...hanem az, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, nincs szükség fizikai reagálásra, a NEM az NEM, és az a NEM nem jelent katasztrófát vagy a biztonság hiányát.

Ezeknek a gyerekeknek szükségük van segítségre...ők nem reménytelen szerencsétlen lények, hanem emberek! Ha nem is gyógyítható a betegségük, megfelelő oktatással és segítséggel fejleszthető az életük. Nem tudnak felelősséget vállalni önmagukért...csak a társadalom tudná ezt megtenni helyettük.

Ma több, mint 5 órán át videoztunk egy 12 éves autista kislányt....írok róla legközelebb.

2 comments:

Bea said...

Nagy szükség van arra Magyarországon is, hogy minél több emberrel értessék meg az autizmus lényegét, hogy hogyan lehet az autisták felé megfelelően fordulni és hogy nagyobb hangsúlyt kapjon az is, hogy az autizmusnak is fokozatai vannak és sok gyerek járhatna közösségbe, nem kellene speciális iskolákba küldeni (gyűlölöm, mikor Magyarországon a differenciált oktatás azt jelenti, hogy mindenkit, akinek valamilyen fogyatékossága van, egy iskolába zsúfolnak, mert ők "odavalók"). Szerintem nagyon kevés ember van tisztában azzal is, hogy miért borult kékbe tegnapelőtt este a Parlament...biztos azt hitték, hogy performance van. sok tanulnivaló akad még itt mifelénk.

Zsofia said...

Igen, milyen érdekes, hogy pont aznap volt az Autizmus világnapja amikor elkezdtük ezt az egészet :) Sok embert azért is hagy hidegen az autizmus a rákkal vagy akár a cukorbetegséggel szemben, mert nem érinti őket...lehetek rákos bármikor, de autista nem, ha nem annak születtem. Komoly önzetlenségre lesz szükség itt hogy az emberek lássák mekkora a felelősségük

Post a Comment

Photobucket

Related Posts Plugin for WordPress, ...