Monday, August 30, 2010

Az út

Na gondoltam tartozom egy kis beszámolóval Idaho-ról. Vasárnap reggel indultunk Edmontonból, Calgary-n át Frank’s slide-ig. Itt megálltunk körülnézni, elképesztő egy hely! 1903-ban a Frank nevű kisváros felett álló hegy fogta magát, és hajnali négykor a városra zúdított 90 millió tonna mészkövet! A város harmada azonnal elpusztult. Az indiánok előre figyelmeztették a lakókat hogy az a hegy mozog, de persze nem hallgattak rájuk.



Ezután tovább haladtunk dél-nyugati irányban, estére értük el a Kanada-USA határt, hú de izgultunk, Jim úgy remegett, hogy azt hittem elájul. Behívtak, de nem kértek el semmilyen extra dokumentumot. Ki kellett töltenem egy papírt, hogy nem vagyok fertőző és/vagy elmebeteg illetve terrorista, aztán egy scanner segítségével levették az összes ujjlenyomatom, és végül kaptam egy 90 napos beutazási engedélyt. Juhúúú. Még volt erőnk tovább menni, éjszakára egy Saindpoint nevű kisvárosban szálltunk meg Idaho-ban.


Másnap reggel viszonylag korán keltünk, nyugat felé indultunk, elhagyva Idaho-t. Érintettük Washington és Oregon államot, ugyanis itt autópályán tudtunk menni ellenben Idaho erdős-hegyes részeivel, ami kilóméterben közelebb van a végcélhoz, de időben több. Hát az útnak ez a része borzalmas volt! Olyan tájat képzeljetek el, mint a Mars...kopár dombok, szalmasárga kiégett fű, elhagyatott földek brrr...este 6-re értünk Nampa-ba, Jim szülővárosába. Gyorsan lepakoltunk a hotelszobában, átöltöztünk, és rohantunk a ravatalozóba, ahol egy megemlékezést tartottak Jim apukájáról. Persze első körben mindenkinek bemutatott engem Jim, nagyon kedvesen fogadtak, de az igazi meglepetés Jim anyukája volt, aki percekig ölelt magához sírva, és a megemlékezés alatt végig fogta a kezem. Az egész ceremónia nagyon szép volt, nem lehangoló, ünnepeltük Jim apukájának az életét! Mikor ennek vége lett, újra átöltöztünk és mentünk Jim szüleinek a házába. Gyönyörű, régi ház, tele emlékekkel, igazi otthonos hangulata volt. Jól megvacsoráztunk, beszélgettünk mindenkivel, majd este 10 felé visszamentünk a hotelbe aludni.

Kedden délben volt a katolikus mise. A koporsót, Jimet és testvéreit, valamint a koporsó-vívőket (unokák) 3 nagy limuzin vitte a templomba. A mise nagyon szép volt, mások itt a katolikusok, valahogy szabadabbak. A mise után nagy ebéd következett, aztán az egész délutánt a családdal töltöttük, meg Jim elvitt, és megmutatta az iskoláit, a régi farmot és házat, a közeli tavat. Este hétkor elbúcsúztunk mindenkitől, nehéz volt, anyósom teljesen hozzám nőtt ebben a két napban, nem is akartam hazajönni.
Szerda reggel indultunk vissza Kanadába, és csütörtök estére értünk vissza. Közben láttunk pár nagyon érdekes tájat, mert most a másik utat választottuk Észak-Idaho-n keresztül. De erről akarok majd egy különálló bejegyzést írni a kirándulós blogba.

Holnap végre költözünk Lac La Biche-be, persze az is tolódott Idaho miatt. Pár napig nem lesz netem, de utána majd írok.

Friday, August 27, 2010

Isten hozott Zsófia Lilla :)


Gratulálok és szívből kívánok minden földi és égi jót Kirszti barátnőmnek, aki egészséges, és gyönyörű kislánynak adott életet!!!!!

Friday, August 20, 2010

USA vs. Hungary és Skye

Egész napi telefonálgatás eredményei: Ahhoz hogy én átléphessem az USA határát, a következő dokumentumokra van szükség: útlevél, házassági anyakönyvi kivonat, Jim apukájának a halotti anyakönyvi kivonata, ami bizonyítja, hogy tényleg a temetésre megyünk. Mivel Jim amerika állampolgár, így őt nem piszkálják. Undorító! Én megértek minden törvényt és minden szabályt, de hogy egy gyászoló családot cseszegetnek hallotti bizonyítványért, az azért több a soknál. Nem beszélve arról, hogy nekem, magyarként milyen érzés ez az egész. Legszívesebben az arcukba vágnám, hogy az USA MESSZE nem olyan jó hely, hogy attól kelljen tartaniuk, hogy nem megyek vissza Kanadába!
Eh...még rosszabb, hogy Skye-t nem vihetjük magunkkal...ezt figyeljétek: Nem fogadnak el kanadai állatorvosi véleményt, csak és kizárólag a határnál dolgozó amerikai állatorvos igazolását! Ja! Az meg nem dolgozik szombaton, amikor mi átlépjük majd a határt. Skye maradhat itthon, rábízva az apartman-komplexum gondokaira, akik napont egyszer benéznek majd hozzá....hozzá kell tennem, hogy Skye nem olyan, mint egy kanári, ő nagyon szociális, és nagyon kötődik az emberekhez...csak remélni tudom, hogy 5 nap alatt nem golyózik be.

Thursday, August 19, 2010

Út Idaho-ba

Nem mondom, hogy nem számítottunk rá, de hirtelen jött mégis. Jim apukája tegnap este elhunyt. Nagyon beteg és gyenge volt, jobb helyen van már, de ez a mi gyászunkon nem változtat. Én nem is ismertem személyesen, de Jim sokat mesélt róla, és gyakran beszéltünk telefonon.
A költözés tolódik egy héttel, szombaton levezetünk Idaho-ba, a temetés valószínűleg hétfőn lesz, szerdára visszaérünk, pénteken költözünk...hát nem lesz könnyű, de ez van, valahogy megoldjuk.

Az ég megint fehér, a levegőben érezni a füst szagát, megint nagy erdőtüzek vannak a szomszédos tartományban, és a szél idehozta a füstöt...

Monday, August 16, 2010

Könyvlista

Chaptersnek is köszönhetően fantasztikus könyveket olvastam az elmúlt évben, és gondoltam, megosztom a listát :)

Marina Nemat: The prisoner of Tehran (Adjátok vissza az életemet): Csodálatos önéletrajzi regény, melyben az írónő felfedi gondtalan gyerekkorát Iránban, majd a borzalmat, ami az 1978-79-es iráni forradalom alatt történt vele...börtönrabság, kényszer-házasság, kínzások, és a szabadulás ami elhozza neki a szerelmet és a kiutat Iránból, Kanadába. Nem tudtam letenni!

Lawrence Hill: The book of negroes (Nincs magyar cím?): Fantasztikus történet egy rabszolgalányról, akit Afrikából raboltak el, hogy aztán az államokban dolgozzon, sok más társával egyetemben. Hosszú idő telik el, míg Aminata kiutat talál: segíti az angolokat a Függetlenségi háborúban, és ezzel neve bekerül a Book of Negroes (Feketék könyve)-ba, ami egy létező dokument, olyan rabszolgák neveivel, akik engedélyt kértek hogy Kanadában telepedjenek le, ám az sem hozott számukra jobb világot. Aminata visszajut Afrikába, de végül Angliában köt ki, és ott találja meg a megérdemelt szabadságot.


Tracy Chevalier: Remarkable creatures (Isteni teremtmények): Mary Anning-nek, miután gyerekként átélt és túlélt egy villámcsapást, különös tehetsége és nagyon jó szeme van. Eddig nem látott hüllők őskövületeire bukkan rá az 1800-as évek Angliájában, ami megrázza még a tudományt is, és új távlatokat nyit a teremtés történetében, jóval Darwin elméletei előtt. Ám nőként nem könnyű egy ilyen meghatározó szerepben élni. Intrikák és gyűlölködés közepette Mary barátra talál a londoni vénkisasszony, Elisabeth Philpot személyében. Szép és gazdag történet barátságról, tudományról, és fejlődésről.

Alice Sebold: The lovely bones (Komfortos menyország): Ez a magyar cím borzalmas már bocsánat. A regény fantasztikus, valószínű, hogy a Peter Jackson rendezte filmet mindenki látta. Le a kalappal...végre egy film, ami felér a könyvvel!

Jodi Picoult: My sister’s keeper (A nővérem húga): Na ez pont az ellentéte! Borzalmasan rossz a film, tökéletesen elcseszett, és megváltoztatott befejezéssel. Szerintem a téme egyedülálló önmagában. Egy fiatal lány, aki egész életében arra volt hivatott, hogy leukémiás nővére segítsége legyen...donorként. (Őssejt, csontvelő stb). Ezért született, ezért fogant meg. Ám eljön az ideje, hogy Anna kezébe vegye a saját életét, ezért ügyvédet fogad, és bepereli a szüleit. A történet végigvezet minket egy bonyolult család életén, megmutatva, hogy mi minden rejlik egy ilyen borzasztónak tűnő döntés mögött, és mi rejlik a családtagok szívében.

Jodi Picoult: Plain truth: Nem találtam magyar címet. Amikor a csendes, és békés amish kisvárosban halott kisbabát találnak a Fisher család pajtájában, a béke és nyugalom némileg felborul. Katie Fisher 17 éves, és az orvosok megállapítják, a terhesség, és szülés jeleit, ám Katie azt állítja soha nem volt terhes. Ellie Hathaway sikeres ügyvédnő, aki nagynénjénél próbálja zilált életét rendbetenni. A nagynéni bár elhagyta az amish közösséget, Katie anyja értesíti őt a történtekről. Így kerül Ellie a történet és a nyomozás közepébe, magára vállalva, hogy kideríti az igazságot, miközben maga is megéli, megtapasztalja az amish világot.

Elizabeth Gilbert: Eat, pray, love (Ízek, imák, szerelmek): Az önéletrajzból készült filmet pár napja mutatták be itt, Julia Roberts-szel a főszerepben, de egyelőre nem láttam. Elizabeth élete látszólag remek...mindene megvan. Egészen addig, amíg egy nehéz válás depresszióba nem kergeti, és rá nem jön, hogy fogalma sincs arról, mit is akar az életétől. Elhatározza, hogy nekivág a világnak, és kideríti mire is hivatott. Olaszországban szenvedélyt, és kulináris élvezeteket talál, Indiában spiritualitást, Indonéziában pedig szerelmet. Fontos üzenete a könyvnek, hogy ne csak szeretni, hanem elengedni is tudjunk. Nem mondom, hogy nem tudtam letenni, kissé lassú, de mély és érzelmes!

Audrey Niffenegger: Her fearful symmetry (Nincs még magyar cím): Imádtam Az időutazó feleségét, ezért mindenképpen el akartam olvasni az új regényt. Julia és Valentina tükör-ikrek, akik szüleikkel élnek az USA-ban. Egy nap levelet kapnak, méghozzá anyjuk szintén ikernővérének végakaratát, amelyben a néni rájuk hagyja londoni lakását. Az ikrek Angliába utaznak, hogy 1 évig a lakásban éljenek (csak akkor tudják eladni) és felfedezzék az ottani életet. Hamar rájönnek, hogy a végakarat nem véletlen, az ő családjuk is rejteget titkokat, nem beszélve a nagynéniről, aki halála után sem hagyta el a lakást!


Paulo Coelho: The winner stands alone (A győztes egyedül van): Nem gondoltam volna, hogy Coelho-tól ilyen témájú könyvet kapunk....sztárok, gazdagság, ragyogás...Igor dúsgazdag, mégsem boldog, egyetlen célja, hogy visszahódítsa ex-feleségét, aki elhagyta egy divattervezőért. Helyszín a cannes-i filmfesztivál, ahol Igor arra készül, hogy véghezvigye nem mindennapi tervét. Az elején nem igazán tetszett a regény, aztán ahogy haladt előre a történet, úgy értettem meg egyre jobban az üzenetét, ami nem új, Coelho mégis többet volt képes kihozni a szokásos „a ragyogás és gazdagság átkai” témából.

Sunday, August 15, 2010

Elizabeth Kostova: A történész

Nagyon rég nem kötött le ennyire egy könyv sem, pláne nem angolul. A történész egy számomra nagyon érdekes témát dolgoz fel...egy új Dracula sztori, melyben időn és egész Európán átutazva, próbáljuk megfejteni a történelmi Dracula sötét titkait, és a lehetőséget, hogy a Karóbahúzó valóban halhatatlanná vált-e. A regény bővelkedik gazdag útleírásokban, történelmi érdekességekben, és az írónő folyamatosan ébren tartja az olvasót azzal, hogy szinte minden oldalon újabb titokra, részletre bukkanunk, mely közelebb visz a megoldáshoz. És ez ritkaság...

Számomra azért is megkapó, mert most először találkozom olyan Dracula-alakkal, amelyik tökéletesen passzol a történelmi figurához. Bram Stoker Dracula-ja helyes, romantikus úr, bármilyen szörnyű tettet elkövethet, akkor is valahol a legtöbb ember szimpatizált vele. A többi vámpír-témát feldoglozó alkotásban vagy filmben ezek a jegyek jelentek meg, több-kevesebb sikerrel...de ha éppen agyatlan szörnyet csináltak belőle, vagy vigyorgó, dekadens várúrt, az sem passzolt a valódi személyhez. Aki ismer, tudja, hogy rajongója vagyok a témának, bár az utóbbi időben elvette a kedvem az Alkonyathoz hasonló ponyvák áradata...na ez a könyv visszahozta a rajongásom! És nem csak azoknak ajánlanám, akiket érdekel Dracula meséje...szinte tökéletes történelmi thriller! Imádom!

Friday, August 13, 2010

Búcsú :(

Hát eljött ez a nap is...ma dolgoztam utóljára a Chaptersben. Már tegnap kerülgetett a sírás, sokan elbúcsúztak, akik ma nem dolgoztak, de amikor a menedzserek behívtak ma az irodába, megköszöntek mindent, átölteltek egyszerre, és átadtak egy ajándékcsomagot, na akkor berohantam a személyzet ebédlőjébe, és zokogni kezdtem. Az ajándékcsomagban csupa olyasmi volt, amiről tudták, hogy a kedvenceim: egy dekoratív üvegkancsó, bornak, víznek, üdítőnek, gyömbéres tea, a kedvenc csokim, hiper-szuper egyszemélyes teásbögre szűrővel, a kedvenc pihe-puha plüssbocim, egy hűtőmágnes idézetekkel, és persze egy üdvözlőkártya, amit majdnem mindenki aláírt. Amikor lejárt a műszak, szinte mindenki odajött a kijárathoz átölelni és elbúcsúzni. Kedvenc férjem is megjelent, méghozzá egy csokor virággal és Skye-jal, aki egy dobozban tartózkodott, sikeres manikűrözésen esett át az állatkereskedésben. Mielőtt én elbőgtem magam újra, Jimnek könnyezni kezdett a szeme, Marilyn az egyik menedzser szolidaritásból át is ölelte, nagyon aranyos pillanat volt, és nagyon megható. Annyi de annyi szeretetet, megértést kaptam itt mindenkitől, igazi családdá váltak, és rettenetesen fognak hiányozni!




Sunday, August 8, 2010

Paprika és kenőmájas :)))

A hétvégén a kajáé volt a főszerep...először is berobogtunk az olasz boltba, mert hallottuk, hogy megérkezett az import magyar zöldpaprika, vettünk is jópár darabot, aztán mentünk a szokásos élelmiszerboltba bevásárolni minden mást, és találtam kenőmájast!!!! Amikor a számba lapátoltam, Jim undorodva figyelt (a belsőségek nem az ő világa), de a végén csak megkóstolta ő is! Teljesen olyan, mint az otthoni. :)))

Csináltam töltött paprikát, de Jimnek is kedve volt főzni, készített a magyar paprika segítségével Chili Relleno-t. Úgy néz ki, hogy megpirítod a paprikát, aztán kibelezed, meghámozod és megtöltöd hagymás pirított darálthússal, reszelsz rá sajtot, összetűzöd fogpiszkálóval, és készítesz neki egy bundát, felvert tojásfehérjéből, tojássárgájából, és lisztből (ezeket össze kell keverni). Aztán kisütöd oljaban, végül csinálsz hozzá egy fokhagymás, paradicsomos szószt...nagyon finom lett!

Ma elmentünk az állatkertbe is, most először...hát nagy csalódás volt...alig pár állat, azok is mind a házukban hűsöltek, képeket sem csináltunk. :(
Ha valakit érdekel, van új bejegyzés a kirándulós blogban is...a link megtalálható itt az oldalon, lejebb, jobb oldalt :))

Wednesday, August 4, 2010

Fejlemények

Ma felmentünk Lac La Biche-be, befizettük a foglalót a lakásra és megkaptuk a kulcsokat, elvileg simán beköltözhetnénk, de jövő hétvége előtt nem tudunk hiszen mindketten dolgozunk. Viszont körbejártuk a helyet, csináltam képeket, Jim mindenfélét méricskélt aztán lementünk a tóhoz is, nem voltak óriás árvaszúnyogok most. Megetettük a sirályokat paradicsommal és kolbászdarabokkal höhö, falták ám!
Mostantól pakolás ezerrel, nem lesz egyszerű megint végigcsinálni, de nem izgat, úgy örülök, hogy megyünk!!!! Chapters miatt még szomorkodom, de ez így is lesz, és boldog vagyok, hogy ott voltam majdnem egy évig.

A tó

Related Posts Plugin for WordPress, ...