Gyász és öröm

Először a rossz hír....két napja elhunyt legidősebb sógorom, Jim nővérének a férje. Teljes a sokkhatás, ugyanis az előzménye annyi volt, hogy mindketten elkapták a gyomorinfluenzát, legalábbis mi azt gondoljuk, hogy az volt. Hogy konkrétan a halált mi okozta azt még nem is tudjuk, egyszerűen összeesett és nem tudtak segíteni rajta. Nagyon sajnálom, rendkívül kedves, nyugodt ember volt, nyugodjon békében :(((

Az én életemet persze a fiókák töltik ki, már hárman vannak, Kiwi, Jello és Noodle :)))) Fantasztikus figyelni a fejlődésüket, igaz hogy a szülők továbbra sem díjazzák ha belesek a fészekbe, így jobbára pincérnőként, szakácsként és takarítónőként működök :)))) Ha valakit érdekel, rendszeresen írok és teszek fel képeket Skye-ék blogjába, a link megtalálható itt a bal oldali oszlopban :)

Nyári vegyes

Egy hétig nálunk vendégeskedett Jim nővére Dianne és férje, Preston. Sokat beszélgettünk, jöttünk-mentünk, igaz én jól elfáradtam, mert rengeteget pakoltam, főztem, takarítottam mindenki után...nem panasz, én vállaltam, szeretek mindent rendben tartani. Tegnap utaztak haza, vitték anyósomat is egy hétre, úgyhogy mi meg lazítunk :)

Tegnap volt vagy 40 fok, estére viszont olyan vihar kerekedett, hogy öröm volt nézni a villámokat. Le is kapcsoltuk a légkondit, és kinyitottuk az összes ablakot, a hűvös szél átjárta az egész házat.

Ma ugyan muszáj volt egy nagymosást csinálni, de a nap további programjai már kellemesebbek lesznek: Este grillezünk, rendbe tesszük a kertet, sétálunk és mozizunk, a Tetovált lány (The girl with the dragon tattoo) összes része van napirenden, én már láttam, de Jim még nem :)

Szép napot/estét!!

Pár kép a kertből:

Nampa belváros

Lee bácsiék itt voltak egész héten, jókat szórakoztunk, főztünk, sétáltunk együtt. Ma nekiveselkedtünk, hogy lecsekkoljuk Nampa belvárosát, ami mondjuk úgy 3 utca, de nagyon érdekes volt számomra, mert tele van antik üzletekkel, kávézókkal, teaházakkal, cukrászdákkal. Kedvencem az óriási használtkönyv bolt volt, klasszikus irodalomtól kezdve a szakácskönyvekig mindent megtalálhatsz, be is szereztem magamnak Zola-tól a Germinált, amit még soha nem olvastam. Az antik üzletek lenyűgöznek engem. Főleg viktoriánus és a 20. század első feléből származó tárgyak, játékok, ruhák stb lelhetők fel...többnyire mind személyes tárgy (evőeszközök, üvegek, teáscsészék, díszek stb), amelyek generációkon át öröklődtek vagy porosodtak a padláson, míg valaki úgy nem döntött, hogy megszabadul tőlük. Órákat eltöltöttem volna csak azon gondolkozva hogy vajon kié volt például az a tükör vagy az a kalap...milyen ember lehetett, hogyan élt :)

El tudom magamról képzelni, hogy egyszer berendezek magamnak egy kis vitrint, apró antik tárgyakkal :))))

Beültünk egy cukrászdába is kávézni és kókuszos pitét enni, épp időben értünk haza, hogy megfőzzük az utolsó közös vacsorát, Lee bácsiék holnap indulnak vissza Kanadába.

Látogatók

Már említettem Lee bácsit, Brenda nénit és unokáikat (akiket ők neveltek fel, mert az anyjuk úgy érezte, hogy nem nagyon van kedve többé gyereket nevelni, az apjuk pedig nem bírta egyedül) Lee-t és Amy-t, akiknél kétszer is vendégeskedtünk Fairmontban, Kanadában. "Kis" Lee 20 éves és annyira tehetséges golfjátékos, hogy felvették a kalifoniai golf főiskolára, ahol egy évet töltött el, és olyan emberekkel golfozgatott együtt, mint Alice Cooper..:-O Nagy karrier vár rá szerintünk, a főiskolán is ő volt a legjobb, és már most felkérték több versenyre. Lee bácsi és Brenda néni leköltözött hozzá pár hónapra, aztán Amy is csatlakozott hozzájuk, de most eljött az ideje a búcsúnak, hiszen az iskolaév a főiskolán véget ért. Autóval utaztak vissza, és megálltak nálunk egy éjszakára. Lee és Amy érkezett elsőnek, vasárnap este, jó késő volt már, így adtunk nekik vacsorát, aztán kis csevegés után lefeküdtek aludni és másnap korán reggel továbbindultak sajnos, pedig mind nagyon szerettünk volna velük több időt eltölteni. Lee bácsi és Brenda néni hétfő este robbantak be, áthívtuk az eseményre Virginia-t és Jerry-t (Virginia és Lee bácsi anyósom testvérei, Jerry Virginia férje), hát ekkora zajos traccspartit sem láttam még! Lee bácsiék hoztak egy rakás ennivalót, finom vörösbort, és mind letelepedtünk enni, igaz én inkább pakoltam utánuk, de örömmel tettem :) Aztán a nappaliban folytatódott a "buli", az én amerikai családomra jellemző, hogy mind egyszerre beszélnek, négyen mondjuk hatféle témáról, elég nehéz követni a fonalat. Este tíz óra felé Virginia és Jerry hazament, mi meg lefeküdtünk aludni, mert sajnos Lee bácsiék is útra keltek másnap reggel. Ígérték, hogy majd június környékén lejönnek látogatóba....remélem is, ők a kedvenc rokonaim, Jim testvérei például eléggé széthúznak, felszínesek, és az érzelmi intelligenciájuk a nullával egyenlő...nem ítélem el őket, de ezek a tények...na mindegy.

Aztán más látogatóink is vannak ám. Ez a kacsapár anyósom szerint már tavaly is idejárt, bár nem hiszem, hogy bárki meg tudná különböztetni az egyforma kacsapárokat :) Érdekes módon a kenyeret amit kitettem nekik, le se bagózzák, ám a madáreledelt azt szeretik.

Bekukk :)

Tudom nagyon el vagyok maradva, és igyekszem mostantól többet írni és olvasni!!!
Jól vagyunk, Jim dolgozik és mindenki imádja, én készülök egy kommunikációs és vonzás törvénye tanfolyamra...a virtuális világban, ahol önkéntes vagyok, felkértek tanárnak juhhéééjjj....fizetnek is érte, de nem az számít, ki tudja milyen értékes embereket találok majd ott.

Nagyon jó volt a Hálaadás, hatalmas lakomát csaptunk, esett a hó, nagyon meghittre sikerült, most meg már karácsonyra készülünk, rohan az idő.

A Macska is meg van még....nagyon el van kényeztetve, de legalább védi a házat...azt az ordítást, amit művel ahányszor egy másik macska a ház közelébe ér.....wow....

Bekukkantok

Na itt vagyok...az a hülye főiskola Lac La Biche-ben képtelen választ adni, hogy akkor most menjünk vissza vagy ne...áhhh. Közben Jim kiváltotta a tanári engedélyét, lehet hogy újra tanítóbácsi lesz...és akkor meg maradunk LOL már nem tudom mit fogunk csinálni, de egyre több az ötlet. :)))))

Belegondoltam, hogy momentán hogyan használjuk a vonzást...egyikünk sem tudja hogy mit akar, hogy mi lenne a jobb, nem tudunk dönteni, és így csak zavaros impulzusokat küldünk ki...és azt is kapjuk vissza. Szerintem ilyenkor egy valamit lehet tenni. Körülvesszük magunkat szeretettel, jó gondolatokkal, örömmel...ezáltal pedig azt fogjuk bevonzani ami a legjobb, akkor is ha most nem tudunk dönteni.

Amúgy meg jól vagyunk, szeretjük egymást, anyósomat lassan előléptetem, mi következik az angyal után a rangsorban???? :)))))))

Az út

Na gondoltam tartozom egy kis beszámolóval Idaho-ról. Vasárnap reggel indultunk Edmontonból, Calgary-n át Frank’s slide-ig. Itt megálltunk körülnézni, elképesztő egy hely! 1903-ban a Frank nevű kisváros felett álló hegy fogta magát, és hajnali négykor a városra zúdított 90 millió tonna mészkövet! A város harmada azonnal elpusztult. Az indiánok előre figyelmeztették a lakókat hogy az a hegy mozog, de persze nem hallgattak rájuk.

Ezután tovább haladtunk dél-nyugati irányban, estére értük el a Kanada-USA határt, hú de izgultunk, Jim úgy remegett, hogy azt hittem elájul. Behívtak, de nem kértek el semmilyen extra dokumentumot. Ki kellett töltenem egy papírt, hogy nem vagyok fertőző és/vagy elmebeteg illetve terrorista, aztán egy scanner segítségével levették az összes ujjlenyomatom, és végül kaptam egy 90 napos beutazási engedélyt. Juhúúú. Még volt erőnk tovább menni, éjszakára egy Saindpoint nevű kisvárosban szálltunk meg Idaho-ban.

Másnap reggel viszonylag korán keltünk, nyugat felé indultunk, elhagyva Idaho-t. Érintettük Washington és Oregon államot, ugyanis itt autópályán tudtunk menni ellenben Idaho erdős-hegyes részeivel, ami kilóméterben közelebb van a végcélhoz, de időben több. Hát az útnak ez a része borzalmas volt! Olyan tájat képzeljetek el, mint a Mars...kopár dombok, szalmasárga kiégett fű, elhagyatott földek brrr...este 6-re értünk Nampa-ba, Jim szülővárosába. Gyorsan lepakoltunk a hotelszobában, átöltöztünk, és rohantunk a ravatalozóba, ahol egy megemlékezést tartottak Jim apukájáról. Persze első körben mindenkinek bemutatott engem Jim, nagyon kedvesen fogadtak, de az igazi meglepetés Jim anyukája volt, aki percekig ölelt magához sírva, és a megemlékezés alatt végig fogta a kezem. Az egész ceremónia nagyon szép volt, nem lehangoló, ünnepeltük Jim apukájának az életét! Mikor ennek vége lett, újra átöltöztünk és mentünk Jim szüleinek a házába. Gyönyörű, régi ház, tele emlékekkel, igazi otthonos hangulata volt. Jól megvacsoráztunk, beszélgettünk mindenkivel, majd este 10 felé visszamentünk a hotelbe aludni.

Kedden délben volt a katolikus mise. A koporsót, Jimet és testvéreit, valamint a koporsó-vívőket (unokák) 3 nagy limuzin vitte a templomba. A mise nagyon szép volt, mások itt a katolikusok, valahogy szabadabbak. A mise után nagy ebéd következett, aztán az egész délutánt a családdal töltöttük, meg Jim elvitt, és megmutatta az iskoláit, a régi farmot és házat, a közeli tavat. Este hétkor elbúcsúztunk mindenkitől, nehéz volt, anyósom teljesen hozzám nőtt ebben a két napban, nem is akartam hazajönni.
Szerda reggel indultunk vissza Kanadába, és csütörtök estére értünk vissza. Közben láttunk pár nagyon érdekes tájat, mert most a másik utat választottuk Észak-Idaho-n keresztül. De erről akarok majd egy különálló bejegyzést írni a kirándulós blogba.

Holnap végre költözünk Lac La Biche-be, persze az is tolódott Idaho miatt. Pár napig nem lesz netem, de utána majd írok.

Sok sok történés

Múlt pénteken a nagymamám eltávozott...nagyon beteg volt évek óta, kórházban élt, azt sem tudta, hogy kik vagyunk...jobb neki már így, tudom, de nagyon nehéz hogy ilyen messze vagyok, főleg Anyu miatt. Volt szó róla, hogy megpróbálok hazamenni, de maradunk az eredeti tervnél: ősszel látogatom meg a régi otthonom.

A jó hír most, hogy költözünk...:) A tulaj el akarja adni a házat, mi nem akarjuk megvenni, nem éri meg az árát, és túl nagy is. Aláírtunk egy egy éves bérleti szerződést, szép kis 2 hálós apartman, kellemes, nyugodt környék, hónap közepén költözünk és már nagyon várom!!! Pont jó lesz nekünk, és így spórolhatunk is majd.

Amúgy meg ma van az 1 éves évfordulója, hogy Kanadába érkeztem :) El is mentünk az olasz boltba, felpakoltunk pár európai finomságot és azokkal ünnepelünk :)