Újra itt

Nagyon gyorsan eltelt a két hét....egy hónapra kellett volna mennem, de sajnos ehhez kell hozzászokni, hiszen a jövőben sem tudnék pl majd egy hónap szabit kivenni, ha elkezdek teljes állásban dolgozni. Bár ki tudja... ;) Hihetetlen (és durván érzelmes) volt újra látni jó barátokat, ismerősöket, de nem mindenkivel sikerült találkoznom, akikkel akartam és akiket szeretek. Ezúton is bcsánatot kérek, őszintén :( Kevés volt a két hét, és négy év után az az igazság, hogy Anyuval nagyon egymásra voltunk tapadva. Rengeteg időt töltöttünk együtt, jókat ettünk, esténként beszélgettünk, játszottunk a cicával. Zokni (a cica) elég gyorsan megszeretett, a karomon látszik is, mert egy centi hely nincs rajta, amit nem borítanak karmolásnyomok. Játszottunk, na! :) Viszont a klímaváltozás és a rengeteg beszéd miatt két nap után elment a hangom, rengeteget köhögtem, ami csak utolsó napra enyhült kissé, sajnos ez is szerepet játszott abban, hogy kissé korlátozva voltam. A hazaút ugyanolyan nyugodt, és ugyanolyan unalmas volt...sokat szenvedtem, ráadásul az amerikai határon "lekapcsoltak". Útlevél ellenőrzés után megkértek, hogy menjek velük...fasza, tudtam, hogy nem lesz semmi gond, de féltem, hogy lekésem a következő gépet. Beültettek egy váróba...mindenféle gyanús alakok ücsörögtek ott...remek érzés volt. Aztán egyszer csak szóltak, hogy: Isten hozta újra itthon! Köszi....azt nem mondták meg, hogy mi volt a gáz, Jim szerint az, hogy ideiglenes útlevéllel utaztam ki, és egy újjal utaztam vissza...mindegy. Jim várt Boise-ban, akkor már nagyon fáradt voltam, hiszen majdnem éjfél volt. Aztán persze mire hazaértünk fel is ébredtem :)

Nem könnyű most...Amikor otthon voltam, akkor Jim hiányzott nagyon és úgy éreztem, mintha soha nem is költöztem volna ki. Most meg itthon vagyok, Anyu és a szeretteim hiányoznak nagyon, és olyan érzés, mintha a két hét meg sem történt volna. Meg lehet ezt szokni? Költői kérdés....

Készülődök

Megérkezett az ideiglenes útlevél! Érdekes, azt hittem valami szimpla papír lesz, de majdnem teljesen úgy néz ki, mint egy igazi útlevél, azt leszámítva, hogy ezt bevonják a magyar határon. Ezzel együtt el is kezdtem készülődni, persze nem fizikailag, hanem lelkileg. Észrevettem magamon, hogy kicsit szorongok....négy év telt el, mióta kiköltöztem, és ez bizony nem kevés idő.... A költözések és a bevándorlási papírmunka nem engedte, hogy előbb hazalátogassak. Voltak időszakok, amikor nagyon hiányzott minden, és ölni tudtam volna azért, hogy pár hétre hazamenjek, de hát nem lehetett. Tavaly nyáron már mehettem volna, ám nyár-gyűlölőként ezt az ötletet azonnal elvetettem. A tavaszi utazásnak azonban van egy nagy hátránya, mégpedig az, hogy egyedül kell mennem. A Zuram tanít, nem vehet ki szabadságot. Az nem jó ötlet, hogy a jövőben mindig nélküle menjek, valamit majd ki kell találnunk, de egyelőre most nem foglalkozom ezzel. Most csak az a fontos, hogy újra láthatom a családom és a barátaim, nem is tervezek semmi mást a két hétre, leszámítva, hogy tanulnom is kell...az egyetemet nem érdekli, hogy én vakációzok :)

Büszkeség

Már többször fel szerettem volna hozni ezt a témát, de most tökéletes alkalom nyílt rá!

Drága Anyukám és drága párja, János, már tél végén elhatározták, hogy szebbé varázsolják a ház előtti zöld területet. Panelház lévén, ez egyrészt a közösség tulajdona, másrészt gusztustalan sövényekből és gazból állt. Fantasztikus, hogy mit hoztak létre a hónapok során....a sövényt megvágták, gyakorlatilag szinte teljesen eltávolították, s helyére került egy csodaszép virágoskert, kerítéssel, utacskákkal, még egy kis padot és asztalkát is elhelyeztek...mindezt önerőből természetesen. Az egész környék a csodájára járt nyáron, idegenek mentek oda Anyuékhoz palántákkal és kérték őket, hogy ültessék el azokat is, és ami a legszebb, hogy senki nem rongálta meg, nem lopták el vagy taposták le a növényeket. Arra is futotta, hogy néhány zöldséget termesszenek, ami jól jött a konyhában :)

Szóval egész nyári munkájuknak meg lett az eredménye, beadtak egy pályázatot a Szebb Kispesti Környezetünkért mozgalom keretein belül, és első helyezést értek el, civil kategóriában! A díjkiosztó két napja volt a Polgármesteri Hivatalban. Nem csak egy szép oklevelet kaptak plakettel és egy hatalmas cserepes virággal, de anyagi hozzájárulást is a kert további szépítéséhez.

Nagyon büszke vagyok rájuk, csak így tovább!!! :))))

Freedom's Fury

Köszönet Andi barátnőmnek az ötletért, a címben említett dokumentumfilm az 50-es évek kommunizmusát, a forradalmat és szabadságharcot dolgozza fel a valódi vízipólosok szemén keresztül, akiknek történetéből Andrew Vajna is filmet készített (Szabadság, szerelem). Nagyon érdekes, hogy a producerek között szerepel Lucy Liu és Quentin Tarantino is, utóbbi azt mondta ez a legérdekesebb igaz történet, amit valaha hallott.

Férjem, és családja amerikai, nem sokat tudnak a kommunizmusról...ismerik a Vasfüggöny fogalmát, és a Varsói szerződést...ennyi. Ám nekik nem tanítják a szokásokat, megtorlásokat, és hasonlókat...nem tudják elképzelni, hogy nem utazhatsz a szomszéd országba, vagy hogy kötelezően oroszt kell tanulnod. Nem is érdekli őket, kivéve, ha valamilyen személyes indok játszik szerepet, például hogy a feleséged magyar. Ebben az esetben azonban nagyon nyitottak és kíváncsiak. Ezért volt fontos, hogy ezt a dokumentumfilmet megnézzük. Jim sokáig csak ült a fejét rázva, és nagyon szomorú arcot vágott. Mindez persze a múlt, nem érdemes siránkozni miatta, mégis jó, ha minél többen megismerik...

Őszinteség

Sokat gondolkodtam az elmúlt majd 2.5 éven...nem volt könnyű. Én is azt hittem, hogy a tengerentúlon élni habostorta lesz, sok volt a remény és a várakozás, ám minden máshogy történt, mint vártam. Kanada momentán azoknak való, akik eleve kincsestárral rendelkeznek, vagy nagyon szerencsések. Minden iszonyú drága az ingatlantól kezdve a kajáig, és egyáltalán nincs szinkronban a fizetésekkel. Szerettem Kanadát, de a késve érkező fizetések, a férjem cégének hanyagságai elvették a kedvem. Örültem, amikor leköltöztünk Idaho-ba. Pedig itt sem jobb a helyzet. Nincsenek munkalehetőségek, kemény harc folyik mindenért. Az sem segített, hogy szeptemberben érkeztünk, amikor minden tanári állás foglalt volt már. Most a nyár lesz a lehetőségek tárháza, de megszenvedtük az elmúlt pár hónapot..nem mutattam...

Ugyanakkor boldog vagyok. Minden szenvedés közelebb hozott a férjemhez, aki nem csak a férjem, de a legjobb barátom is. Sok házasság megy tönkre anyagi, vagy karrier okok miatt, hát a miénk csak megerősödött, és ezért mérhetetlenül hálás vagyok Istennek.

Tanulom, amit kell...türelmet, kitartást, önfeláldozást...mindazt ami eddig hiányzott belőlem...köszönöm!

West Balkán

Nagyon nagyon megrázott, ami történt...szinte pánikrohamot kaptam ahogy olvastam a híreket és láttam a képeket....mintha ott lettem volna....sosem voltam nagyon bulizós, mégis, 10-15 évvel ezelőtt ez velem is megtörténhetett volna vagy a barátaimmal....borzalmas....

Vorosiszap...

Olyan borzaszto ami tortent, meg az itteni TV csatorna is mutatja a hiradoban. Megszakad a szivem, es nem tudom hogyan segithetnek..innen...messzirol :(((((

Út Idaho-ba

Nem mondom, hogy nem számítottunk rá, de hirtelen jött mégis. Jim apukája tegnap este elhunyt. Nagyon beteg és gyenge volt, jobb helyen van már, de ez a mi gyászunkon nem változtat. Én nem is ismertem személyesen, de Jim sokat mesélt róla, és gyakran beszéltünk telefonon.

A költözés tolódik egy héttel, szombaton levezetünk Idaho-ba, a temetés valószínűleg hétfőn lesz, szerdára visszaérünk, pénteken költözünk...hát nem lesz könnyű, de ez van, valahogy megoldjuk.

Az ég megint fehér, a levegőben érezni a füst szagát, megint nagy erdőtüzek vannak a szomszédos tartományban, és a szél idehozta a füstöt...

Búcsú :(

Hát eljött ez a nap is...ma dolgoztam utóljára a Chaptersben. Már tegnap kerülgetett a sírás, sokan elbúcsúztak, akik ma nem dolgoztak, de amikor a menedzserek behívtak ma az irodába, megköszöntek mindent, átölteltek egyszerre, és átadtak egy ajándékcsomagot, na akkor berohantam a személyzet ebédlőjébe, és zokogni kezdtem. Az ajándékcsomagban csupa olyasmi volt, amiről tudták, hogy a kedvenceim: egy dekoratív üvegkancsó, bornak, víznek, üdítőnek, gyömbéres tea, a kedvenc csokim, hiper-szuper egyszemélyes teásbögre szűrővel, a kedvenc pihe-puha plüssbocim, egy hűtőmágnes idézetekkel, és persze egy üdvözlőkártya, amit majdnem mindenki aláírt. Amikor lejárt a műszak, szinte mindenki odajött a kijárathoz átölelni és elbúcsúzni. Kedvenc férjem is megjelent, méghozzá egy csokor virággal és Skye-jal, aki egy dobozban tartózkodott, sikeres manikűrözésen esett át az állatkereskedésben. Mielőtt én elbőgtem magam újra, Jimnek könnyezni kezdett a szeme, Marilyn az egyik menedzser szolidaritásból át is ölelte, nagyon aranyos pillanat volt, és nagyon megható. Annyi de annyi szeretetet, megértést kaptam itt mindenkitől, igazi családdá váltak, és rettenetesen fognak hiányozni!

Lac La Biche

Nagy-nagy dolog történt! Nem akartam írni róla eddig, mert nem tudtuk mi lesz a végeredmény, pedig nem vagyok babonás. Még mielőtt a kis vakációra mentünk, Jim megpályázott egy állást Lac La Biche-ben, amiről írtam a kirándulós blogban...mármint a helyről, mert az interjú után elmentünk, hogy szemügyre vegyük normálisan. Lac La Biche egy kis község északon, egy gyönyörű tó partján. Az ottani főiskola hírdette meg a pozíciót...és Jim megkapta! Ugyanaz amit most csinál: tréningek, online kurzusok kialakítása stb, de végleges pozíció, alkalmazotti munkaviszony, teljes juttatással. Kb egy hónap múlva költözünk. Már elkezdtünk lakásokat nézni. Nagyon izgalmas az egész és gyors, de nagyon örülünk, mert sokkal jobb Jimnek, sőt nekem is megpróbálnak majd munkát találni! Én mindig is egy kisvárosban akartam élni, nem tudom miért. A hegyek messzebb lesznek, de az jó, hogy ott van helyben egy hatalmas tó (mondjuk kb mint a Velencei-tó) még az is lehet, hogy a kirándulás mellett horgászni is fogunk hehe.

Nagy szívfájdalmam, hogy így valószínű nem fogok tudni hazalátogatni az ősszel! :((( Új munkahelyen itt nem tehet ilyet az ember, és anyagilag is húzós lenne....de arra gondolok, hogy alapozzuk meg végre itt az életünket, utána ráérünk hazamenni látogatóba...nehéz, mert mindenki nagyon hiányzik, de ez van, nem tudok kétfelé szakadni bármennyire is szeretnék. Rájöttem, hogy örülni kell a változásnak, és tudom, hogy mi vonzottuk be ezt az új állást!

Ma a Chaptersben is bejelentettem, hogy egy hónap múlva felmondok...Marilyn az egyik főnököm nem akarta elhinni, percekig öleltük egymást és sírtunk...na ilyen sem volt még, az utolsó magyar munkahelyemen volt búcsúztatás, sok szeretet, amit soha nem fogok elfelejteni, de olyan még nem volt, hogy magát a munkát megsirattam. Nagy a felfordulás amúgy, felújítják a gyerek részleget, dupla akkora lesz rengeteg játékkal, így az egész üzlet folyamatosan mozog, a különböző részlegek minden nap máshová kerülnek a felújítás miatt...káosz...és el sem tudom képzelni, hogy hamarosan nem leszek ennek részese...ez az egy szomorú, minden más azt súgja, hogy nagyon jó lesz ez a költözés. :))))

Lac La Biche:

Sok sok történés

Múlt pénteken a nagymamám eltávozott...nagyon beteg volt évek óta, kórházban élt, azt sem tudta, hogy kik vagyunk...jobb neki már így, tudom, de nagyon nehéz hogy ilyen messze vagyok, főleg Anyu miatt. Volt szó róla, hogy megpróbálok hazamenni, de maradunk az eredeti tervnél: ősszel látogatom meg a régi otthonom.

A jó hír most, hogy költözünk...:) A tulaj el akarja adni a házat, mi nem akarjuk megvenni, nem éri meg az árát, és túl nagy is. Aláírtunk egy egy éves bérleti szerződést, szép kis 2 hálós apartman, kellemes, nyugodt környék, hónap közepén költözünk és már nagyon várom!!! Pont jó lesz nekünk, és így spórolhatunk is majd.

Amúgy meg ma van az 1 éves évfordulója, hogy Kanadába érkeztem :) El is mentünk az olasz boltba, felpakoltunk pár európai finomságot és azokkal ünnepelünk :)

Apu

Ma azaz magyar idő szerint tegnap volt 5 éve, hogy Apu egy másik ösvényt választott. Hiányzik, és tudom, hogy a lelkünk kapcsolatban van, és remélem az új ösvény szép...

Balogh Béla, Louis Hay, gazdagság és segítség

Jó sok minden történt, és sok jó :) Pár hete kedves barátnőm mesélt Balogh Béláról és a CD-ről aminek a címe a Tudatalatti tízparancsolata, át is küldte nekem. A CD lényege, hogy különböző témákban megerősítéseket adjon, melyek hatnak a tudatalattira...olyan mint a Vonzás törvénye, csakhogy hiába próbálunk a Vonzással dolgozni, ha a tudatalattink tele van félelemmel, bűntudattal stb. Nagyon jó a CD, az előzménye pedig Louis L. Hay, Éldd az életed című könyve, és az ahhoz tartozó CD. Hasonló, de hosszabb és nem csak megerősítések vannak benne, hanem komoly tanítások. Jimnek beszereztem ezt, hiszen ő a magyart nem érti...és hallgattuk...minden nap. Nagy hatással volt az energiánkra, hangulatunkra, aztán tegnap történt valami érdekes. Jim laptopja beadta a kulcsot...kellene vennünk egy újat, tanakodtunk, a hónap közepén a számlák után általában nem állunk túl jól anyagilag, de azért megnéztük a számlánkat: Meglepően sok pénz volt rajta!! Nem tértünk magunkhoz, nem értjük még most sem, hogy mi történt, komolyan...spóroltunk de tudatalatt???? Nemcsak a laptopot tudtuk megvenni, hanem be tudtuk fejezni a nappali bebútorozását is! Volt egy üres sarkom, ahová mindig kis asztalokat akartam, növénnyel, kis csobogóval...íme:

Egyáltalán nem az én stílusom ez az asztal...elvileg, de passzol a nappali színeihez, és mivel amúgy a nappali elég egyszerű, ez a kis sarok egy szép kontraszt...imádom! Ja és mindent akciósan találtunk, ami szintén nem véletlen az biztos! Ma meg beszereztünk szintén akciósan egy kis vitrint, ahol a gyönyörű színes teáskészletemet fogom tartani, amit a főnökömtől kaptam a reiki kezelésekért cserébe :) Érzem, hogy gazdagság és szépség áramlik az életembe! Mert hagyom...

A másik történet a egyik asszisztens manager-hez kapcsolódik a Chaptersben. Megan élete nagyon nehéz, a családja szétszóródva Kanadában, betegségek, nehéz anyagi körülmények, és ő nagyon sok mindent vesz a vállaira. Szegény ma is csak sírdogált, de próbált erős maradni...meséltem neki Louis Hay-ről, megköszönte, aztán elváltak útjaink...én meg fogtam magam, odasétáltam a könyvespolchoz, levettem a könyvet, amihez DVD is tartozik és egyszerűen megvettem neki...csak...azt éreztem, hogy segíteni akarok. Én még ilyen hálát senki arcán nem láttam, percekig ölelt és sírt a vállamon. Aztán elmesélte mindenkinek, és mindenki jött hozzám, hogy milyen kedves vagyok és hogy szeretnek! Na akkor meg én sírtam...olyan sok segítséget kaptam, olyan sok szeretetet, hogy nem kérdés hogy minden erőmmel én is segíteni szeretnék....csodálatos emberek, nagyon hálás vagyok értük!

Nagy öröm és Olimpia

Nagyon jó híreket kaptunk ma, Jim főnöke elmondta, hogy van keret a pozíciójára, magyarán hamarosan normális alkalmazott lehet, de előbb meg kell szereznie az állandó letelepedési engedélyt, ugyanis mivel ez a pozíció a kormány keretein belül létezik, szükség van állampolgárságra vagy legalább állandó letelepedésire. Viszont amíg ezt meg nem kapja Jim (belekerülhet 6 hónapba is), addig a pozíciót visszatartják, aztán meghírdetik, mert ez a szabály, de nem vesznek fel mást, mert Jimet akarják :) A főnöke szó szerint azt mondta, hogy Jim akkor lehet veszélyben, ha valami isten lepottyan az égből, aki valamivel többet tud nála :DDD Büszke vagyok rá, és nagyon megkönnyebbültünk, nem lett volna jó hirtelen új munkát keresni hasonló fizetéssel.

Este elkaptuk az olimpiai megnyitó második felét, nagyon szép, és megindító volt, emiatt büszke vagyok Kanadára, aztán egy másik adón elkaptuk az ismétlést...16 fős kis magyar csapat...felpattantam a díványról és percekig zokogtam :))) A grúzokat meg borzasztóan sajnáltam, mert ma reggel balesetben meghalt az egyik csapattagjuk...az egész aréna állva tapsolt amikor bevonultak fekete szalaggal a karjukon, megható volt!

Hajrá világ, győzzőn a jobbik :)

U.I. Nézzétek meg Skye blogját, van új video :)))

Különleges ajándékok

Két napja kaptam Anyutól egy borítékot, tele fényképekkel a régi otthonomról, Anyu új gobelin alkotásairól és persze Rudiról, úgy örültem neki :)

Ma meg kaptunk Jim szüleitől egy csomagot, az Anyukája kötött az én Anyukámnak olyan papucsokat, amit nekem is csinált karácsonyra. Mi is kaptunk Anyutól a karácsonyi csomagban egy kalocsai terítőt, amit Jim szüleinek szánt, azt mi továbbítjuk nekik. Na de a dobozban volt még valami...egy digitalizált, 30 éves hangfelvétel, amin Jim nagyszülei mesélnek mindenféle történetet. Annyit tudunk, hogy a dédszülők Németországból vándoroltak ki még az 1800-as évek közepén, hogy miért, arról fogalmunk sincs. Dél-Dakotában telepedtek le, egy indiánrezervátum közepén (akkor még egész Dél-Dakota egy hatalmas rezervátum volt) és farmerok lettek...a történetekben minden van...indiántörténetek, farmerélet, szegénység, boldogság, vicces események...a legdurvább az volt, amikor a nagypapa elmesélte, egyszer átment hozzájuk a szomszéd, aki mellesleg illegálisan alkoholt adott el az indiánoknak, arra kérve őket, hogy menjenek vele vissza az ő farmjára, mert egy részeg indián azzal fenyegette meg, hogy visszatér és lelövi, mert nem akart neki több piát eladni. Nagypapa itt még gyerek volt (1900-as évek eleje), de az apja átment, a szomszéd elrejtőzött a pottyantós WC mögé, és amikor valóban megjelent az indián puskával a kezében, akkor egyszerűen lelőtte! Aztán elment a rendőrségre mindent bevallani, ahol közölték, hogy az indián amúgy is bűnöző volt és veszélyes, menjen a szomszéd nyugodtan haza, elfelejtik, ami történt...na marha szép...nesze neked törvény!

Jim könnyek között ülte végig a másfél órás hanganyagot, nem is csoda, 30 éve nem hallotta a nagyapja hangját, aki a felvételt követő évben agyvérzést kapott és soha többé nem tudott megszólalni. :(

Én egyik nagypapámat sem ismertem sajnos :( Milyen jó lenne, ha lenne róluk is ilyen felvétel :)

Csak röviden :)

A 22.-i vacsi nagyon jól sikerült, és igazi karácsonyi hangulatban telt, sokat beszélgettünk, karácsonyi zenéket hallgattunk, megajándékoztuk egymást egy-két aprósággal. A Chaptersben nem én nyertem a versenyt, de jogosan nem, nekem ugyan voltak kiegészítőim, de az egyik kolléga beöltözött Télenyónak és tüneményesen festett, megérdemelte a díjat! :)

24-én egész délelőtt Anyuval beszélgettünk, kibontottuk egymás ajándékait, egy egész kis kincsesdobozt kaptunk tőle rengeteg szép aprósággal, finomsággal, sok mindent Ő maga csinált! Aztán én megfőztem a fokhagymalevest, Jim megcsinálta a halat, közben egy-egy ajándékot is kibontottunk, aztán beszélgettünk, végül késő este minden ajándékot megnéztünk, mint a gyerekek, nem bírtuk ki :)))) Az elmúlt két nap nyugiban telt, jókat ettünk, sétáltunk, moziztunk.

Volt, hogy elszomorodtam, vagyis inkább melankólikus hangulatba kerültem, honvágyam volt, de persze nagyon élveztem az első közös karácsonyunkat :)))))

Pár új kép került a karácsonyi albumba, katt rá :)

Karácsony 2009.

Érdekes

Néha a honvágynak - legalábbis én annak tudom be- egy érdekes formája jelentkezik nálam, főleg a munkahelyen. Meglátok valakit, aki hasonlít egy családtagomra, barátra, volt kollégára, és egy pillanatig azt hiszem, hogy ő, és nem fogom fel, hogy az nem lehetséges. Csak egy pillanat, aztán észbekapok...nem mondom, hogy jó érzés. Mintha tudatalatt várnám, hogy felbukkanjanak azok, akik hiányoznak...úgyhogy tessék meglátogatni, jó? :))))) Egyébként sosem gondoltam volna, hogy a honvágy az első hónapokban lesz a legrosszabb (egyelőre), azt hittem, rosszabb lesz, ahogy telik az idő. Például már nem pánikolok, ha igazán belegondolok abba, hogy a világ másik végén élek. Egy ideig hiányzott, amit otthon is utáltam, pl a mocskos metro, hát ez az érzés is elmúlt :)))))) Maradt egy állandóan jelenlévő érzés, egy állandó honvágy, de érdekes módon nem szomorít el, csak együtt élek vele, és részben boldog vagyok miatta, mert azt jelenti, hogy sok embert szeretek :)