Először a rossz hír....két napja elhunyt legidősebb sógorom, Jim nővérének a férje. Teljes a sokkhatás, ugyanis az előzménye annyi volt, hogy mindketten elkapták a gyomorinfluenzát, legalábbis mi azt gondoljuk, hogy az volt. Hogy konkrétan a halált mi okozta azt még nem is tudjuk, egyszerűen összeesett és nem tudtak segíteni rajta. Nagyon sajnálom, rendkívül kedves, nyugodt ember volt, nyugodjon békében :(((
Az én életemet persze a fiókák töltik ki, már hárman vannak, Kiwi, Jello és Noodle :)))) Fantasztikus figyelni a fejlődésüket, igaz hogy a szülők továbbra sem díjazzák ha belesek a fészekbe, így jobbára pincérnőként, szakácsként és takarítónőként működök :)))) Ha valakit érdekel, rendszeresen írok és teszek fel képeket Skye-ék blogjába, a link megtalálható itt a bal oldali oszlopban :)
Én alapjáraton nem az a típus vagyok, aki a háziállatokban a gyermekeit látja, de be kell vallanom, hogy Skye és Sam néha olyanok, mint két rossz gyerek, rengeteg odafigyelést és gondoskodást igényelnek, még főzök is rájuk, mert nem akarom, hogy csak magokon tengődjenek. Gyakran kapnak főtt tésztát, barnarizst, zabkását, zöldségeket, még húst is :)
No de most nem ez a lényeg...a legutóbbi sikertelen fészkelés (ami abból állt, hogy Skye tojt, és együtt költöttek) valószínűleg közelebb hozta őket egymáshoz, mert kb másfél hete, pontosan Sam érkezésének hetedik hófordulóján végre megülték a nászt :))))) Ez megsimétlődött a következő pár napban, és 8-án megérkezett az első tojás, amit azóta még kettő követett, és azt gondolom, hogy bizony van bennük élet, mert kicsit nagyobbak, és fehérebbek, mint a korábbi tojások.
Ez azt jelenti, hogy január végén nagymama szerepbe kerülök :))))) Nagyon várom már, fantasztikus lesz megtapasztalni, ahogyan felcseperednek (remélhetőleg) a kicsik, az én dolgom az lesz, hogy mindent megtegyek a megfelelő környezetért.
Hoztam egy video-t is, amelyen a kis nimfák első 30 napja lett megörökítve, borzasztóan cukik, leszámítva az ostoba és felelőtlen gazdit, aki a film kedvéért pl a földre tette az egyik tojást, hogy ott keljen ki.....
Amúgy velünk, emberekkel is minden rendben, Jimnek hatalmas sikere van nem csak tanárként, de korrepetálóként is, büszke vagyok rá. Holnap megint megyünk kirándulni, igaz nem messzire, mert esett egy kis hó megint és a hegyi utak nem éppen biztonságosak, legalábbis nem a mi autónk számára, terepjáróval nem lenne semmi gond :)
A kirándulásunk sikeres volt, és mindketten nagyon élveztük a kutatást és a szép tájakat. Találtunk néhány achátot, jáspisdarabokat és helitropot (vérkő jáspis) utóbbinak nagyon örültem, bár elég picik. Legnagyobb kincsem a kígyóbőr achát lett (lásd első kép). Általában ez az ásványfajta szürkés, fehéres színben jelenik meg, és jól kivehetők rajta a kígyóbőrre emlékeztető vonalak....hát az enyém kicsi is, csúnya is, de beleszerettem, fantasztikus ereje van. :)
Jim másnap elment bevásárolni....évekkel ezelőtt vett egy polírozó gépet, amit meg is találtunk, és ennek segítségével fogunk a nyers, kisebb kövekből szép fényes marokköveket kapni. A folyamat úgy néz ki, hogy a köveket vízzel és alumínium-oxiddal egy lezárható kis bödönbe pakoljuk, amit egy motor forgat a nap 24 órájában. Hetente egyszer a vizet és az alumínium-oxidot (egyre appróbb szeműt) cserélni kell, végül a negyedik héten adni kell hozzá egy, a polírozásért felelős port, és utána készen is vagyunk. Jó sokáig tart az biztos....szóval minden hozzávalót megvett Jim és közben a boltban összefutott egy nyugdíjas bácsival, aki a mai napig ásványokkal foglalkozik szabadidejében, és alhalmozta Jimet mindenfélével, csak úgy :) Kaptunk tőle pici jáspisokat, plume achátot, mookaite jáspist Ausztráliából, kobra jáspist Indiából...egy része be is került a polírózó gépbe!
A képek:
1. Kígyóbőr achát
2. Mookaite jáspis
3. Polírozott jáspisok (a középső neve festmény jáspis, olyan mintha egy festett hegyet ábrázolna, ilyenekből nagyon sok van a környéken, megpróbálunk erre vadászni hétvégén)
...leszünk :) Az egész úgy kezdődött, hogy sas szememmel felfigyeltem egy kerek kőre a ház melletti, köves, madárházas ösvényen, ami egyfajta díszítő szolgálatot teljesít. Meglepve vettem kézbe, majd miután Jimmel egyeztettem, újjongva konstatáltam, hogy találtam egy geodát. A geodák általában gömbalakú vulkanikus kőzetek, melyek tömör vagy üreges változatban achátot, jáspist és sok esetben kvarckristályokat rejtenek. Ugyan Jimnek sikerült kettéválasztania a gömböt, de szükségünk volt egy ásványboltos fűrészére, hogy a képen látható eredményt kapjuk: Ez a geoda szolíd formában achátot, és hegyikristályt rejtett magában. Azóta találtam még egyett ugyanott, még nem sikerült felnyitni, valamint felfedeztem, hogy szanaszét hever kb pár kiló nyers obszidián is a kertben. Jim közölte, hogy Afrikát leszámítva Idaho-ban van a legtöbb ásvány és féldrágakő (mármint nem a fajtákat tekintve, hanem a mennyiséget az állam nagyságához képest). Felháborodva kérdeztem: Ezt csak most mondod? Most már értem miért kellett ideköltöznünk :)
Holnap vadászni megyünk az Idaho-Oregon határra, ahol achát, jáspis, kvarcok és geodák lelhetők fel, és csatlakozni fogunk az itteni klubhoz, melynek tagjai rendszeresen járnak kirándulni és kőzeteket gyűjteni, sőt van egy olyan farm, ahol a tulaj megengedi és megtanítja hogy hogyan kell a fűrészt, csiszoló, polírozó kütyüket használni....jó kis elfoglaltság lesz! Ismerek néhány kristályt, hiszen tanultam kristálygyógyászatot, de pl nyers formában sok kőzetet nem ismerek fel, még jó, hogy Jim ebben is profi :P
