Hétvége

A hétvége péntek este indult, vacsorára voltunk hivatalosak Wayne-nél, egyre szebben halad az A-team munkája, az autista kislányról készülő filmsorozaton kívül a másik cél, hogy ingyenes sport szakköröket ajánljanak a gyerekeknek, ami segíthet a fejlődésükben, akkor is ha az autizmusra sosem lesz igazi gyógymód. Az első ilyen szakkör (küzdősportok) már készen áll, és a szervezet irodái is felépülhetnek nyárra. Kíváncsi vagyok nagyon. A vacsora egyébként igen jól sikerült, volt mindenféle finomság, kedves emberek, sokat beszélgettünk. Szombaton aztán elmentünk a kölkök leendő kalitkáját megvenni, találtunk is egy megfelelőt, ráadásul le volt árazva mert az ajtaján el volt görbülve a rács, amit Jim persze azonnal meg is javított. Vettünk néhány játékot is és este berendeztem az egész lakhelyet, már naponta pár órára a három legidősebb madárka el is foglalhatja. Teszek be nekik finomságokat ők pedig felfedeznek minden kis újdonságot. Már repülnek is, de a nappali nem éppen biztonságos, így átviszem őket az egyik hálóba gyakorolni a repülést :)

Vasárnap kristály-, és ásványkiállításra mentünk Boise-ba. Fantasztikus volt, persze vettem is néhány kincset, érdekes módon némelyik eladó hihetetlenül drágán árulta a portékáit, míg mások normálisabb árakat szabtak (szerencsére). Vettünk néhány dolgot a kővadászathoz is (új térkép, kézikönyv, nagyító). Most hétvégén lesz egy másik kiállítás Caldwellben, Jimnek megígértem, hogy ott megpróbálok nem venni semmit hehehe

Astrid

Astrid 13 éves, autista. Nem beszél. Édesapjával és a bátyjával él együtt, aki szintén súlyosan autista. Az állam nem támogatja a fiút, mert nem viselkedik agresszívan...nem ütlegeli önmagát vagy másokat, ha félelmét szeretné kifejezni. Csak leül és bedugja a fülét. Szüksége lenne terápiára és segítségre, de a mai helyzetben ezt sajnos nem kapja meg. Az apa mindent megtesz, hogy a gyerekeknek jobb legyen, ám ez nem könnyű, mivel munkanélküli.

Ahogy írtam Astrid 13 éves...édesapja minden reggel gondosan ügyel rá, hogy bevegye a fogamzásgátló tablettát....jól látod...nagyon sok a fiatal, autista leányanya. Mivel számukra nagyon fontos a dícséret, a megbecsülés és hogy gondoskodást érezzenek, ezért sok mindent meg is tesznek, amit egyáltalán nem értenek, és ezzel sokan visszaélnek.

Jim és a szakértő, Wayne elvitték őt pár órára szórakozni, ami a terápia része. Természetesen filmre vették ezt a néhány órát. Először fodrászhoz vitték, aztán egy szabadidőközpontba, ahol Astrid 2 falat és egy kötéllétrát mászott meg. Rögtön megértette, hogy a falon hová tegye a kezét és a lábát, fáradhatatlanul ment feljebb és feljebb, egy szikrája nem volt benne a félelemnek. Én biztos nem fogtam volna fel elsőre, hogy mit hogyan kell csinálni, nem beszélve arról, hogy két lépés után betojtam volna félelmemben. Wayne aztán még biciklizni is elvitte őt, aztán visszamentek Wayne házába, hogy Astrid kicsit játszhasson a számítógépen. Itt egy nagyon érdekes jelenetnek lehettünk tanui: Astridnak van 9 barátja...9 különböző műanyag állatfigura. Számára ezek legalább, sőt sokkal inkább valóságosabbak, mint az emberek. Mert meg tudja érinteni őket, és mert mindig vele vannak, ami komoly biztonságérzetet kelt a kislányban. A tanárok az iskolában elveszik tőle, és próbálják megértetni vele, hogy ő már nem kisbaba, nincs szüksége a figurákra....ezek a tanárok nem rossz emberek, de fogalmuk sincs róla, hogyan kell az autistákat kezelni. Nem lehet őket betuszkolni a többiek közé...ez az egyik oka a TV műsor elkészítésének, és majd később az oktatási központ felállításának: a tanároknak több tudásra és képzésre van szükségük. De ne rohanjunk előre...Astrid játszik a számítógépen. Tudja, hogy lassan haza kell menni, a hosszútávú memóriája emlékszik hasonló helyzetekre. Elindít a Youtube-on egy dalt, ami a szeretetről szól...majd minden egyes kis állatfigurát egyenként az arcához szorít, a dalt minden figuránál újrakezdi. Ha Wayne megkéri, énekel is...egyetlen hangot nem téveszt el. Ő így védekezik a búcsú által okozott félelem ellen, megérinti, használja azokat a tárgyakat, amik biztonságot, állandóságot jelentenek neki. Aztán Wayne azt mondja neki: ideje hazamenni...abban a pillanatban ez a mosolygós, drága kislány arcon üti magát és sikoltozni kezd. Engem halálosan megrémít a látvány..de Wayne azt mondja ennél volt sokkal rosszabb. Odamegy Astridhoz, és röviden, egyszerűen magyaráz neki. Az autisták számára, ha valami olyasmit kell csinálni, amit nem szeretnének, az nagy trauma...ne feledjük, ők nem ismerik a holnap fogalmát, és sajnos például az iskolában, ha a tanár azt látja, hogy a gyerek hisztériázik, sok esetben csak megadja neki amit akar. Az autisták nem tudnak úgy kommunikálni, mint mi, de nem ostobák! Felismerik, hogy az ilyen viselkedés elhozza nekik, amit akarnak. Wayne azon dolgozik, hogy Astrid megértse, a nem az nem, és semmilyen dühkitörés nem változtat ezen. Emellett, a kislány mivel ismeri Wayne-t, emlékszik, hogy máskor is játszottak a számítógéppel, és az emlék nyugalmat hoz számára. Végül minden rendben lett, Astridot hazavitték Jimék.

A következő lépés, hogy a videofelvételt megvágjuk, megszerkesszük, és terjesszük az igét :) Drukkoljatok, légyszíves :)

Az autizmusról

Elhatároztam, hogy be fogok számolni az A-team munkásságáról itt a blogomban, de ehhez az kell, hogy egy kicsit megértsük az autizmus fogalmát.

Az autizmus mind a mai napig egy rejtély...genetikai okai vannak, de ez nem tisztázott. Vannak tudósok, akik az anya gyenge x kromoszómáját okolják, és úgy gondolják, a betegség generációkon át lappanghat, ám sem bizonyíték, sem gyógymód nem létezik. Az autizmusnak ezer arca van, nincs két egyforma eset, de vannak hasonlóságok: Legtöbben nem képesek szavakkal igazán kommunikálni, többet jelent számukra az érintés, vagy képekkel, szimbólumokkal történő kommunikálás. Az autista gyerekek tudnak olvasni és megértenek utasításokat, leírásokat. Ha csak odaszólsz nekik, hogy hé, hogy vagy számukra az csak egy zavaró hang, de ha szemkontaktust kezdeményezel, és röviden, egyszerűen fogalmazol, akkor megértik a mondandódat. Nagyon fontos számukra a biztonság érzése, az autisták rendkívül érzékenyek mindenféle stresszre, változásra. Sok esetben hosszú percekig csak sétálnak körbe-körbe, hogy megtaláljanak egyfajta nyugalmat. Nincs rövid távú memóriájuk, nem ismerik a holnap fogalmát, ezért szükségük van állandóságra és mintákra. Ha valami nem tetszik nekik, akkor fizikailag reagálnak, megsértik önmagukat vagy másokat fizikailag. Ezzel azt fejezik ki, hogy tetszett nekik amit csináltak, és félnek, hogy ez többé nem történhet meg...és most olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint egy játék a számítógépen...nem tudják azt a gondolatot magukévá tenni, hogy: semmi gond majd játszunk holnap is, ugyanakkor ha egy tanár, szülő vagy barát képe beépül a hosszú távú memóriájukba, akkor képesek hallgatni rájuk és megbízni bennük, így az a személy (tanár, szülő, barát) meg tudja változtatni a viselkedési mintát. A baj az, hogy pl a tanárok többsége mindezt nem érti, és nem tudja kezelni. Ha egy autista gyerek hisztériázni kezd, előbb-utóbb a tanár feladja, és megadja a gyermeknek, amit akar...és az a figyelem. Az autista gyerek számára nincs jó vagy rossz figyelem, csak figyelem. Megértik, hogy ha rosszul reagálnak, kiabálnak, vagy akár a földhöz verdesik magukat az figyelmet hoz cserébe. Wayne célja az, hogy felhívja a figyelmet ennek a módszernek a veszélyeire...a megoldás nem ez...hanem az, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, nincs szükség fizikai reagálásra, a NEM az NEM, és az a NEM nem jelent katasztrófát vagy a biztonság hiányát.

Ezeknek a gyerekeknek szükségük van segítségre...ők nem reménytelen szerencsétlen lények, hanem emberek! Ha nem is gyógyítható a betegségük, megfelelő oktatással és segítséggel fejleszthető az életük. Nem tudnak felelősséget vállalni önmagukért...csak a társadalom tudná ezt megtenni helyettük.

Ma több, mint 5 órán át videoztunk egy 12 éves autista kislányt....írok róla legközelebb.

A-team

Jim rengetegszer helyettesít olyan osztályokban ahol autista gyerekek vannak, és bár nem szakértő valamiért nagyon érti, hogy hogyan kell bánni velük, és a gyerekek is szeretik (bár az autista gyerekek többsége egyáltalán nem tudja rendszerezni és kifejezni az érzéseit). Az itteni autista szakértő, aki többek között járja az iskolákat és segít, kitalálta, hogy létrehoz egy alapítványt és TV műsort ami az autista gyerekekre hívja fel a figyelmet. 3 millió autista ember van az USA-ban és nincs semmilyen komoly szervezet vagy támogatói csoport illetve van, de egyik sem fókuszál igazán arra, hogy hogyan lehetne egy kicsit is fejleszteni a gyerekek életét és különösen az oktatásukat. A szakértő, Wayne már szerzett szponzorokat, és Jimet felkérte rendezőnek és asszisztensnek. Egy egész kis csapatot gyűjtött maga köré, akik bázist képeznek az alapítvány számára, A-team-nek keresztelte el őket :)

Hétvégére szereztünk egy bazi nagy kamerát, és holnap egész nap videofelvételt készítünk az egyik autista kislányról...hogyan él, hogyan viselkedik stb. Elvisszük őt közösségbe, játszótérre stb. Ha Jim közreműködésére is szükség lesz, akkor én leszek az operatőr...az egyetemen tanultam hogyan kell bánni a kamerával, de az már marha régen volt, remélem nem fogok bénázni.

Miután az első 60 perces felvételt megvágtuk, a filmet szétküldjük TV csatornáknak, és elkezdjük a marketing tevékenységet. A cél az, hogy az emberek végre lássák az autizmus igazi arcát.

Nincs konkurencia...ha ez az alapítvány beindul nemzetközi szinten...az hatalmas lépés lesz!