Tuesday, April 16, 2013

Lestyán

Nem tudom, hogy ismeritek-e ezt a fűszernövényt, nekem Anyu mutatta be. Az íze fenomenális, olyan mintha  tartalmazná a zeller és a leveszöldség minden aromáját. Itt nem találtam sehol, azt hiszem Amerikában egyáltalán nem honos, szerencsére otthonról hoztam két csomaggal. Ma ropogós csirkeszárny lesz a vacsi, de a szárnytöveket le kell vágni, márpedig én a csirke minden testrészét megeszem és imádom, így úgy döntöttem, hogy a szárnytöveket megfőzöm levesnek...csak úgy....magamnak :) Persze nincs itthon se répa, se zeller, se fehérrépa, így úgy döntöttem, hogy a fokhagymán kívül kibróbálom a lestyánt is, ízfokozónak .... aztamindenit!!! Nagyon finom lett az egyszerű leves, tényleg olyan, mintha mindenféle zöldséget belepakoltam volna.
Aki szereti a húsleveseket, azoknak szívből ajánlom a lestyánt, de sült csirkéhez, zöldséglevesekhez is passzol...próbáljátok ki! :)




Friday, April 5, 2013

Újra itt

Nagyon gyorsan eltelt a két hét....egy hónapra kellett volna mennem, de sajnos ehhez kell hozzászokni, hiszen a jövőben sem tudnék pl majd egy hónap szabit kivenni, ha elkezdek teljes állásban dolgozni. Bár ki tudja... ;) Hihetetlen (és durván érzelmes) volt újra látni jó barátokat, ismerősöket, de nem mindenkivel sikerült találkoznom, akikkel akartam és akiket szeretek. Ezúton is bcsánatot kérek, őszintén :( Kevés volt a két hét, és négy év után az az igazság, hogy Anyuval nagyon egymásra voltunk tapadva. Rengeteg időt töltöttünk együtt, jókat ettünk, esténként beszélgettünk, játszottunk a cicával. Zokni (a cica) elég gyorsan megszeretett, a karomon látszik is, mert egy centi hely nincs rajta, amit nem borítanak karmolásnyomok. Játszottunk, na! :) Viszont a klímaváltozás és a rengeteg beszéd miatt két nap után elment a hangom, rengeteget köhögtem, ami csak utolsó napra enyhült kissé, sajnos ez is szerepet játszott abban, hogy kissé korlátozva voltam. A hazaút ugyanolyan nyugodt, és ugyanolyan unalmas volt...sokat szenvedtem, ráadásul az amerikai határon "lekapcsoltak". Útlevél ellenőrzés után megkértek, hogy menjek velük...fasza, tudtam, hogy nem lesz semmi gond, de féltem, hogy lekésem a következő gépet. Beültettek egy váróba...mindenféle gyanús alakok ücsörögtek ott...remek érzés volt. Aztán egyszer csak szóltak, hogy: Isten hozta újra itthon! Köszi....azt nem mondták meg, hogy mi volt a gáz, Jim szerint az, hogy ideiglenes útlevéllel utaztam ki, és egy újjal utaztam vissza...mindegy. Jim várt Boise-ban, akkor már nagyon fáradt voltam, hiszen majdnem éjfél volt. Aztán persze mire hazaértünk fel is ébredtem :)

Nem könnyű most...Amikor otthon voltam, akkor Jim hiányzott nagyon és úgy éreztem, mintha soha nem is költöztem volna ki. Most meg itthon vagyok, Anyu és a szeretteim hiányoznak nagyon, és olyan érzés, mintha a két hét meg sem történt volna. Meg lehet ezt szokni? Költői kérdés....

Related Posts Plugin for WordPress, ...