Daisypath Anniversary tickers

Friday, April 8, 2011

Astrid

Astrid 13 éves, autista. Nem beszél. Édesapjával és a bátyjával él együtt, aki szintén súlyosan autista. Az állam nem támogatja a fiút, mert nem viselkedik agresszívan...nem ütlegeli önmagát vagy másokat, ha félelmét szeretné kifejezni. Csak leül és bedugja a fülét. Szüksége lenne terápiára és segítségre, de a mai helyzetben ezt sajnos nem kapja meg. Az apa mindent megtesz, hogy a gyerekeknek jobb legyen, ám ez nem könnyű, mivel munkanélküli.

Ahogy írtam Astrid 13 éves...édesapja minden reggel gondosan ügyel rá, hogy bevegye a fogamzásgátló tablettát....jól látod...nagyon sok a fiatal, autista leányanya. Mivel számukra nagyon fontos a dícséret, a megbecsülés és hogy gondoskodást érezzenek, ezért sok mindent meg is tesznek, amit egyáltalán nem értenek, és ezzel sokan visszaélnek.

Jim és a szakértő, Wayne elvitték őt pár órára szórakozni, ami a terápia része. Természetesen filmre vették ezt a néhány órát. Először fodrászhoz vitték, aztán egy szabadidőközpontba, ahol Astrid 2 falat és egy kötéllétrát mászott meg. Rögtön megértette, hogy a falon hová tegye a kezét és a lábát, fáradhatatlanul ment feljebb és feljebb, egy szikrája nem volt benne a félelemnek. Én biztos nem fogtam volna fel elsőre, hogy mit hogyan kell csinálni, nem beszélve arról, hogy két lépés után betojtam volna félelmemben. Wayne aztán még biciklizni is elvitte őt, aztán visszamentek Wayne házába, hogy Astrid kicsit játszhasson a számítógépen. Itt egy nagyon érdekes jelenetnek lehettünk tanui: Astridnak van 9 barátja...9 különböző műanyag állatfigura. Számára ezek legalább, sőt sokkal inkább valóságosabbak, mint az emberek. Mert meg tudja érinteni őket, és mert mindig vele vannak, ami komoly biztonságérzetet kelt a kislányban. A tanárok az iskolában elveszik tőle, és próbálják megértetni vele, hogy ő már nem kisbaba, nincs szüksége a figurákra....ezek a tanárok nem rossz emberek, de fogalmuk sincs róla, hogyan kell az autistákat kezelni. Nem lehet őket betuszkolni a többiek közé...ez az egyik oka a TV műsor elkészítésének, és majd később az oktatási központ felállításának: a tanároknak több tudásra és képzésre van szükségük. De ne rohanjunk előre...Astrid játszik a számítógépen. Tudja, hogy lassan haza kell menni, a hosszútávú memóriája emlékszik hasonló helyzetekre. Elindít a Youtube-on egy dalt, ami a szeretetről szól...majd minden egyes kis állatfigurát egyenként az arcához szorít, a dalt minden figuránál újrakezdi. Ha Wayne megkéri, énekel is...egyetlen hangot nem téveszt el. Ő így védekezik a búcsú által okozott félelem ellen, megérinti, használja azokat a tárgyakat, amik biztonságot, állandóságot jelentenek neki. Aztán Wayne azt mondja neki: ideje hazamenni...abban a pillanatban ez a mosolygós, drága kislány arcon üti magát és sikoltozni kezd. Engem halálosan megrémít a látvány..de Wayne azt mondja ennél volt sokkal rosszabb. Odamegy Astridhoz, és röviden, egyszerűen magyaráz neki. Az autisták számára, ha valami olyasmit kell csinálni, amit nem szeretnének, az nagy trauma...ne feledjük, ők nem ismerik a holnap fogalmát, és sajnos például az iskolában, ha a tanár azt látja, hogy a gyerek hisztériázik, sok esetben csak megadja neki amit akar. Az autisták nem tudnak úgy kommunikálni, mint mi, de nem ostobák! Felismerik, hogy az ilyen viselkedés elhozza nekik, amit akarnak. Wayne azon dolgozik, hogy Astrid megértse, a nem az nem, és semmilyen dühkitörés nem változtat ezen. Emellett, a kislány mivel ismeri Wayne-t, emlékszik, hogy máskor is játszottak a számítógéppel, és az emlék nyugalmat hoz számára. Végül minden rendben lett, Astridot hazavitték Jimék.

A következő lépés, hogy a videofelvételt megvágjuk, megszerkesszük, és terjesszük az igét :) Drukkoljatok, légyszíves :)

2 comments:

Signetta said...

Huhh... Mintha egy mesevilágba csöppennék. Csak ez a valóság. Nagyon drukkolok! :)

Bea said...

Nagyon szorítok. Ha lesz videó esetleg, amivel lehet terjeszteni az információt, csak szólj, bárhová kiteszem. Én ugyan nem vagyok ebben képzett, nem vagyok segítő, de nekem a Down-osok a szívügyeim, hihetetlen, hogy mennyire nem tudnak sem róluk, sem az autizmussal küzdőkről semmit például itthon...pedig nem ártana ismerkedni ezekkel a helyzetekkel, állapotokkal is (van jó magyar szó arra, hogy "condition"?).

Post a Comment

Népszerűek

Photobucket

Related Posts Plugin for WordPress, ...