Thursday, July 1, 2010

Beszámoló

Jöttem egy kis beszámolóval!

1. nap
Reggel tíz felé tudtunk elindulni Calgary felé, jó unalmas 3 órás út volt farmokkal, tehenekkel és lovakkal megspékelve. Calgary-ben nem álltunk meg, de láttam az olimpiai síugró tornyokat és a bobpályát, egyébként Calgary sokkal szebb, mint Edmonton, nem olyan lapos, sok a zöld és a dimbes-dombos terület. Calgary után az első megálló a Lac des Arcs volt, ami egy szép nagy tó a hegyek lábánál. 3 méter után Jim belelépett egy rakás lócitromba, még jó, hogy teljesen száraz volt, így nem okozott kárt, csak én nem bírtam megszólalni sokáig a röhögéstől. A kis pihenő után továbbindultunk Banff irányába, csináltunk néhány képet a hegyekről, majd beértünk Kootenay földjére. Itt van az ún vízválasztó tábla és Alberta határa. A Kootenay folyó nagyon szép, imádom ezeket a gleccser folyókat és tavakat, tiszták, hidegek és csodás türkizes színük egészen egyedi. Azért a környék kicsit szomorú is, több, mint 10 éve egy 40 napig tartó erdőtűzben leégtek a fák a hegyoldalon, 40 km hosszan...a fák azóta sem nőttek vissza, sok idő kell nekik. Kootenay után megnéztünk egy pici, névtelen, de gyönyörűséges tavat, Jim egyik kedvence, a parton láttunk sok őz és jávorszarvas nyomot, a vízben meg apró rákokat. Este öt óra felé értünk be Radiumba, ami egy forróvizes forrásairól híres kisváros, csakúgy, mint Fairmont, a végcél. Itt pillantottuk meg az út szélén a kis fekete macit, amint épp hangyákat eszegetett a magas fűben. Vagy öt kocsi és három motor vesztegelt a környéken, több hülye egyén kiszállt, és megpróbált közelebb menni, pedig az nem volt jó ötlet. Szerencsére sikerült egy szép kis képen megörökíteni a macit. Később láttunk kanadai vadjuhokat is, furán néztek ki, mostanság vedlik le a téli ruhájukat. Hat óra volt, mire megérkeztünk Lee bácsiékhoz, a házuk igazi ékszerdoboz, Lee és Brenda oltári jó fejek, a két unokájuk Amy és Lee pedig helyes tinédzserek. Bezabáltunk, beszélgettünk, aztán este 11-kor bedőltünk az ágyba.

2. nap
Reggel nyolckor frissen ébredtünk, összepakoltunk, és elmentünk reggelizni egy közeli kis étterembe Lee bácsival és Brenda nénivel. Gyorsan felhívtam Anyut, hogy tudja, minden rendben van, aztán visszasétáltunk a házhoz, bevágtuk magunkat a kocsiba és indultunk Kimberley-be. A legnagyobb látványosság a Columbia tó volt és a Hoodoo-k, amik eső formálta homokos sziklafalak. Maga Kimberley nekem csalódás volt. Egyetlen főutca, ami tényleg német-stílusú, de azt leszámítva egymást érik a rozzant házak, gondozatlan, szegényes kertek. A nagy élmény azért nem maradt el itt sem, betértünk Bernard kisvendéglőjébe, és ettünk egy nagy adag sült malachúst párolt képosztával...mennyei volt, és kiderült, hogy az egyik szakácsnő magyar (sajna szabadnapos volt), ő főzi mindig a gulyáslevest, ami szerepelt a menün. Nagyon boldog volt a gyomrom az európai koszttal! Kimberley után következett Windermere, itt volt a szállásunk, a kis település Fairmont és Radium között helyezkedik el. Hát komolyan a legszebb hely, ahol valaha megpihentem egy nyaralás során. A tulaj egy helyes házaspár, 5 kis házikójuk van a hegy lábánál az erdőben, mindegyik tökéletesen felszerelt, konyha, kandalló, jacuzzi, LCD TV, dvd-k, játékok, cd-k, a kiszolgálás pedig fenomenális! Lepakoltunk, majd lementünk megnézni a Windermere tavat. Este benézett Lee, Brenda és Amy, közkívánatra kirándulni mentünk a Windermere patakhoz, ami a szállás mögött csordogált az erdő közepén...csak félútig jutottunk, mert a társaság nagy része papucsban botladozott...igen, sok eszünk volt...Este aztán kiültünk Jimmel a teraszra, néztük a csillagokat, meg a suhanó denevéreket, és fantasztikusan éreztük magunkat.

3. nap
Mély és pihentető alvás után megreggeliztünk (a nagy tálca gyümölcsöt, péksüteményekkel, joghurtokkal, zabpehellyel, házhoz hozták), és nekivágtunk a nagy útnak, ami visszavezetett minket Banff parkba, hogy megnézzük a híres Lake Louise-t és Morraine Lake-et. Megálltunk Olive tónál, és a Numa vízesésnél, mindkettő csodás, a levegőben érezni a friss forrásvíz és a fenyők illatát. Lake Louise tömve volt turistákkal...mármint a part, nem a tó, Morraine Lake dettó, de ez utóbbi sokkal természetesebb, és szebb volt számomra. Szedtem köveket szokásomhoz híven, elővettük a távcsövet is, és végigpásztáztuk a környező hegyeket, de semmi mozgást nem láttunk a magasban, csak a békés sziklákat és fenyőket. Hazafelé kaptunk egy kis esőt, ami előcsalogatta az őzeket, hogy friss füvet rágcsáljanak az út mentén. Windermere-ben elég nagy szél fogadott minket, így bevackoltuk magunkat a kabinba éjszakára.

4. nap
Viszonylag korán keltünk, összepakoltunk fájó szívvel és reggeli után elbúcsúztunk a házigazdáktól. Scott birtokában van az egyik olimpiai fáklya, amivel futott is néhány száz métert, Jim addig erőszakoskodott, míg pózba vágtam magam és le tudott fényképezni. Benéztek Lee bácsiék is, nagyon megszerettem őket, nem örültem a búcsúnak. 6 óra várt ránk a kocsiban, de 9 lett belőle, mert több helyen is megálltunk. Én szúrtam ki a Márvány kanyont, nem tudtam mi az, de kisvártatva nagyon hálásak voltunk magunknak, hogy nem mentünk el mellette: A folyóvájta kanyon 500 millió éves, a hegyoldal viszont a tűz martaléka lett (a 40 mapos tűzé) és egészen érdekes, erős energia vette körül. Kedvünk támadt körbenézni a Minnewanka tónál is, ami a Banff park, Calgary-hez közelebb eső részén található, végül letértünk Kananaskis irányába, Jim itt dolgozott sokáig a golf klubban, mit ne mondjak, gyönyörű volt... Este fél kilencre értünk haza, fáradtak voltunk, de telve élményekkel.

Nagyon megváltoztatott ez a kis utazás. Én sosem voltam kirándulós fajta...hát most az lettem...nem érdekelnek a bogarak vagy lejtők, látni és érezni akarom a természetet. El is határoztuk, hogy a szabadnapjainkon kirándulni fogunk a környéken vagy Jasperben, ami nincs túl messze, fényképeket készítünk a növényekről, állatokról, nagyokat sétálunk....új hobbi, azt hiszem :))))
És akkor a képek.....

Banff-Fairmont

8 comments:

Orad said...

köszi, hogy megosztottad az élményt! Hűű, azt a faházat nagyon irigylem. :))))

Kotorborka said...

Látatlanban lefogadtam volna, hogy szupi kis út volt, de ÍGY, hogy már a fotókat is láttam róla.....Ejha! :)

szirom said...

Nagy élvezet volt olvasni a beszámolódat. A képek pedig csodálatosak, teljesen beleszerettem a kanadai tájba! :)
Köszönöm!

Szoffy said...

Én is szerelmes vagyok belé az biztos :)))

sandals said...

Jo kis tura volt.Es azok a hegyek....!!Remelem,hogy en is lathatom azt a videket,es akkor ujra fellapozom ezt az irast.Gratula!A ferjem most Albertaban jar,el van ajulva tole.

Szoffy said...

Én meg alig várom hogy egyszer PEI-t lássam :)))))

sandals said...

Meghivnalak szivesen!

Szoffy said...

Én is téged a hegyekbe :))

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, ...