Gyöngyszemek

Az üzletben érdekes emberekkel szoktam találkozni, és érdekes szituációk, párbeszédek alakulnak ki..hoztam párat :)

A flörtölő ügyfél:
1. Fiatal, átlagos fiatalember lép az ügyfélszolgálat pultjához. Felvesszük a szemkontaktust, és én megkérdezem, hogy miben segíthetek. Ügyfél nem szól egy ideig semmit, majd kinyögi:
- Wow...elvesztem a szemeidben, és nem emlékszem a könyv címére, amit meg akartam találni.
(Ezek után egész nap jó kedvem volt haha)
2. A helyszín ugyanaz, ügyfél a 40-es éveiben járhat, afro-amerikai, kimondottan jóképű. Felteszi a szokásos kérdést, hogy mi az akcentusom.
- Magyarországról származom.
- És mióta vagy itt?
- Kb. Két éve.
- A férjed Magyarországon van? (érdekes kérdés minden előzmény nélkül)
- Nem, együtt élünk itt.
- Oh...kár...

Keresgéljünk:
Tüneményes, idős néni lép a pulthoz:
- Segítene megtalálni egy könyvet?
- Persze, tetszik tudni a címét?
- Jaj hát annyit tudok, hogy az első szó az "tények" (remek...)
- Esetleg tudunk valamit a szerzőről?
- Nem
- Miről szól a könyv?
- Fogalmam sincs...ha beírja a keresőbe, hogy tények, akkor nem találja meg?
Dehogynem...túl sokat is :) Abban maradtunk, hogy otthonról visszahív, ha megtalálta a könyv címét :)

A fura ügyfél
50-60 év körüli férfi megszólít az üzlet kellős közepén:
- Figyeltelek, ahogyan bánsz az emberekkel...tökéletesség leng körül. Én tudom, mert az Erő mindig velem van (vártam, hogy Yoda előpattanjon a háta mögül). Soha ne szakítsd meg az Erőt...fókusz, fókusz! (Itt már kissé hangosan beszélt, és két kolléga mellettem termett, hátha ki kell vezetni az illetőt) Na jó, csak ennyit akartam mondani...most rohanok. (Fuhhh)

WC probléma
Épp renoválták a férfi mosdókat az üzletben...ideges hímnemű egyed megrohamoz.
- Most akkor hova menjek? A nőibe mehetek?
- Oda sajnos nem, de...
- Miért nem nyitottak új wc-ket, amíg a többit renoválják? (erre inkább nem válaszoltam)
- Rögtön mellettünk a másik üzletben is van mosdó, ha esetleg átfáradna oda...
- De ahhoz ki kell mennem innen!
Hát igen....

Magyarok mindenütt
Van egy kávézónk az üzlet közepén. Épp a kávémra vártam, mikor a kávézóban dolgozó egyik, új kolléga megkérdezte:
- Milyen nemzetiségű vagy eredetileg?
- Magyar
- Én is!
- Meg én is! (tette hozzá a másik kolléga!)
Kiderült, hogy mindkettőjük dédszülei magyarok voltak :)

És amikor én beszélek hülyeségeket
1. - Mennyi ideig maradsz Magyarországon tavasszal? - kérdezi egyik kolléga a pihenőszobában. Savanyú arccal feleltem:
- Sajnos nem sokáig, 2 évig.
A helyes válasz 2 hétig.
2. Telefonbeszélgetés egy ügyféllel:
- Ha vásároltam valamit az üzletben, és mégsem kell, akkor visszavihetem?
- A vásárlástól számított 2 héten belül igen, és ne felejtse magával hozni a receptet.
- Milyen receptet?
- Ja nem recept, hanem nyugta (recipe, receipt...hasonló na!)

Tanulni...tanulni...tanulni

Mondta Lenin, és igaza volt. Igaz, annak idején nem szerettem a sulit, de az utóbbi időben mégis arra vágytam, hogy újra tanulhassak. A kommunikáció szakos diplomámmal jó vagyok rengeteg helyre, de mindig szerettem volna igazi hivatást, ami eddig hiányzott az életemből, hiszen nem lett belőlem újságíró (hála Istennek). Elgondolkodtam, hogy mi más akartam még lenni...lássuk...állatorvos, színésznő...inkább nem :)))

Tanácsadó/pszichológus...ez már szimpatikusabb, csak 18 évesen nem mertem belevágni, nem is hiszem, hogy felvettek volna a pszichológia szakra. Igen ám, de ezekben a modern időkben lehetőség van online egyetemre járni, melyek ugyanolyan végzettséget adnak, mint a hagyományos főiskolák vagy egyetemek. Néhány hete elkezdtem nézelődni, s találtam egy nagyon szimpatikus programot, az a neve, hogy Mental Health Counseling, magyarán mentális egészség-tanácsadás, legalábbis ez a legegyszerűbb fordítás. Ezzel a végzettséggel nem csupán tanácsadó lehetek, hanem szociális munkás is, rengeteg területen. Mivel van már egy diplomám, a képzés két évet venne igénybe, és minden online zajlik. Vizsgák helyett a legtöbb online egyetem esszéket kér be tőled, a kurzusok elvégzése után pedig a diplomamunkát. A felsőoktatás az USA-ban nagyon drága, de diákhitelre van lehetőség, annak segítségével fogok belevágni, mert zsebből 25.000 dollárt kifizetni kicsit bonyolult lenne :) Beadtam a jelentkezésem, leellenőrizték a magyar diplomám, és felvettek! Mivel a legközelebbi kezdés időpontja szeptember, a papírmunka miatt valószínűleg csak decemberben kezdhetek, de ez nem zavar. Nagyon örülök a döntésemnek, és alig várom már az első kurzust juhúúú

Megyeget az idő :)

Nagyon boldog vagyok az új munkámmal, rengeteg tudást szívok magamba, imádom az ügyfeleket továbbra is, minden nap vidáman ébredek és ilyen rég volt. Nagyon el vagyok fáradva, 7 napot dolgoztam egyfolytában, igaz, hogy sokszor csak négy órás volt a munkaidőm, de azért kimerültem :) Holnap szabad vagyok, nagytakarítás a program és főzés...meg is osztom a kedvenc nyári receptemet itten :)

Hozzávalók 2 személyre:

- 2 nagy, édes paradicsom, vagy egy marék koktélparadicsom

- 5-6 friss bazsalikom levél 

- 1/4 csésze oliva olaj

- 2 gerezd fokhagyma

- só, bors

- 1 adag cérnametélt tészta

- parmezán sajt

Tipikus nyári étel, főzni sem kell, csak a tésztát...a paradicsomot felaprózod a bazsalikommal együtt, belekevered az olajat, tört fokhagymát és a fűszereket, és lefedve hagyod 4 órán át, szobahőmérsékleten, az ízek fantasztikusan összeérnek, az olaj összekeveredik a paradicsom levével. Kifőzöd a tésztát, és forrón a paradicsomos szószba kevered, hozzáadva a reszelt parmezán sajtot...nagyon egyszerű, finom, és egyáltalán nem, száraz... Jó étvágyat :)

Sulis

Az utóbbi néhány napban sok minden letisztult Jim munkájával kapcsolatban. Nem mezőgazdaságot fog tanítani, hanem kertészkedést és kertépítést, emellett egy másik osztálnyak biológiát, és a harmadik osztálynak vadvilág ismereteket (ehhez kell a kis tó a suli mögött). Nem mindenhol vannak ám ilyen tantárgyak, de ezeknek a gyerekeknek szükségük van arra, hogy az iskola a lehető legérdekesebb legyen számukra, sok teendővel.

Berendeztük a termet is, persze dekoráció még nincs, de rendet raktunk, elrendeztük az asztalokat és a székeket stb. A teremben van TV, DVD lejátszó, kamera, a kedvencem a smart board...ez egy fehér tábla a falon, amelyre nem csak kivetítheted például a power point slide show-dat, de a táblán változtathatsz rajta, elektronikus toll és érintés segítségével. Az osztályteremhez tartozik egy kis raktár a laboratóriumi kellékekkel (mikroszkópok, gumikesztyűk, kémcsövek, bonckészletek (!) ), és egy minikönyvtár, amihez bárki hozzáférhet. Itt a gyerekeknek nem kell minden könyvet megvásárolni, az alapkönyveket a tanár adja a diákoknak, haza lehet vinni, de az iskola tulajdona marad, és év végén vissza kell szolgáltatni.

Az is érdekes, hogy itt a teremben van Jimnek saját asztala számítógéppel, nyomtatóval, fénymásolóval, no és persze ha már kertészet, a helyiség gyöngyszeme egy hatalmas mobil polcrendszer tele növényekkel...szegények elég porosak voltak, kicsit rendbeszedtem őket.

A gyerekeknek meg hagytam üzenetet a táblán :P (Mindig minden diák Mr K.-nak hívja Jimet, így én Mrs K. lettem...nem összetéveszteni a kiskorú K. Erzsébettel :)))))) )

Veszélyes kölykök

Jim jövő héttől Michelle Pfeiffer szerepét játsza az Eagle Academy középiskolában, Eagle városában, ami itt van nem messze. Biológiát, külön növénytant és mezőgazdaságot fog tanítani. Az iskola mindössze 150 diákot oktat, olyan gyerekeket küldenek ide, akik évet ismételtek, sokat hiányoztak és fel kell zárkózniuk vagy rossz körülmények között élnek, és sajnos sok esélyük van arra, hogy kimaradjanak az iskolából, és soha ne érettségizzenek le. Tehát a fiataloknak több segítségre és törődésre van szükségük, mint egy átlagos középiskolásnak. Jim felel majd az üvegházért és a suli mögötti tavacska flórájáért és faunájáért is. Nagyon örülünk ennek az állásnak, mert nem csak tanítás, hanem misszió és kihívás is egyben.

Úgy néz ki, hogy őszre és télre még maradunk anyósomnál, hogy segítsünk, aztán vagy Nampában vagy Eagle-ben vadászunk otthont. Eagle tüneményes, de nincs olyan messze, hogy muszáj legyen odaköltözni, és szívesen maradnék anyósom közelében.

Hajrá Jim! Nagyon büszke vagyok ám rá!

Tavaszi mindenféle

Virágzik az aranyeső és a nárcisz, kibújt a petrezselyem és a zöldhagyma, megmetszettük a rózsabokrokat :) Úgy néz ki, véglegesen megérkezett a tavasz.

És ha már tavasz....Jimmel arról beszélgettünk pár napja, hogy mi sosem randevúztunk. Az interneten keresztül beszélgettünk, és amikor jött meglátogatni, az inkább volt vakáció, nem randizás. Így elhatároztuk, hogy ezt most bepótoljuk, és ha kettesben megyünk valahova (kávézni, sétálni, kirándulni stb) akkor úgy teszünk, mintha randevúznánk :) Le is mentünk a közeli tó partjára egy nagyot sétálni, kár hogy el kezdett esni az eső :( Láttunk két mormotát a parton, de persze elhúzták a belüket mire le tudtam volna őket fényképezni. Jé most látom hogy enyhén el van cseszve a dátumbeállítás a kamerán :)

Elvállaltam egy önkéntes munkát az itteni nyugdíjas centrum ajándékboltjában :) De nem akármilyen ajándékboltról van szó! A áru többsége nem megrendelt cucc, hanem kézzel készített: takarók, sálak, babaruhák, táskák, edényfogók, konyharuhák, ékszerek. A helyi nénik gyártják őket, nagyon kreatívak és profik. Csak heti egyszer-kétszer megyek be, és csak 4 órára, de élvezem mert annyira aranyosak az emberek :)

Na ez is meg van

Szóval múlt hét csütörtökön megvizsgáltak, átnézték a papírjaimat, aztán vért vettek, hogy lecsekkolják nincs-e szifiliszem (na hurrá). A nővér nem találta a vénám, így össze vissza szúrkált, majd elájultam a mocsok Jim meg röhögött mellettem :)))) Ma vissza kellett menni, elvileg TBC bőrpróbára...gyakorlatilag mellkas röntgent csináltak, mivel én allergiás vagyok a TBC oltásra és a bőrpróbára is.

Kb egy hét múlva küldenek majd vissza minden papírt kitöltve.

Már nagyon edzek az online oktatásra, egy óra múlva lesz egy félórás ingyenes szeminárium, amit én tartok. Nem olyan komoly ám mint amilyennek hangzik :) És ha sok pénzt nem is hoz, ki tudja milyen lehetőségek várnak rám, majd kiderül.

Bekukk :)

Tudom nagyon el vagyok maradva, és igyekszem mostantól többet írni és olvasni!!!
Jól vagyunk, Jim dolgozik és mindenki imádja, én készülök egy kommunikációs és vonzás törvénye tanfolyamra...a virtuális világban, ahol önkéntes vagyok, felkértek tanárnak juhhéééjjj....fizetnek is érte, de nem az számít, ki tudja milyen értékes embereket találok majd ott.

Nagyon jó volt a Hálaadás, hatalmas lakomát csaptunk, esett a hó, nagyon meghittre sikerült, most meg már karácsonyra készülünk, rohan az idő.

A Macska is meg van még....nagyon el van kényeztetve, de legalább védi a házat...azt az ordítást, amit művel ahányszor egy másik macska a ház közelébe ér.....wow....

Bekukkantok

Na itt vagyok...az a hülye főiskola Lac La Biche-ben képtelen választ adni, hogy akkor most menjünk vissza vagy ne...áhhh. Közben Jim kiváltotta a tanári engedélyét, lehet hogy újra tanítóbácsi lesz...és akkor meg maradunk LOL már nem tudom mit fogunk csinálni, de egyre több az ötlet. :)))))

Belegondoltam, hogy momentán hogyan használjuk a vonzást...egyikünk sem tudja hogy mit akar, hogy mi lenne a jobb, nem tudunk dönteni, és így csak zavaros impulzusokat küldünk ki...és azt is kapjuk vissza. Szerintem ilyenkor egy valamit lehet tenni. Körülvesszük magunkat szeretettel, jó gondolatokkal, örömmel...ezáltal pedig azt fogjuk bevonzani ami a legjobb, akkor is ha most nem tudunk dönteni.

Amúgy meg jól vagyunk, szeretjük egymást, anyósomat lassan előléptetem, mi következik az angyal után a rangsorban???? :)))))))

Tovabb bonyolodik...

...a helyzet...a foiskola csak megsurgette azt a bizonyos papirt a bevandorlasiakkal, meg is erkezett ma, igy nincs szukseg a szerzodesre amit Jimmel akartak kotni arra az idore amig varunk a papirra. Viszont mivel lekoltoztunk Idaho-ba, most nem engedhetunk meg magunknak egy ujabb koltozest arrol nem beszelve, hogy a lakast is fel kellett adnunk Lac La Biche-ben...ahhhh ilyen egy kusza helyzetet nem kivanok senkinek. Eloszor arra gondoltam, hogy az emberek a foiskolan ossze-vissza kavarnak, de valojaban csak mindent megprobalnak a leghamarabb megoldani, mert szukseguk van Jimre. Ez persze nem segit momentan. Most azon faradoznak hogy segitsenek anyagilag nekunk visszakoltozni, amugy is fizetnek a koltozest de csak miutan mar ott vagyunk, az meg nem megoldas. Nem tudom mi lesz, Jim elkezdett itt is nezelodni allas ugyben, talalt is ket helyet, ami eselyes lehet esetleg. Elkepeszto, hogy itt milyen olcso az elet Kanadahoz kepest...nem gyozok csodalkozni. Haz es lakasarak, kaja, elektronikus arucikkek...minden felaron kaphato!!! Abbol a penzbol, amit Kanadaban kerestunk, es ami arra volt eleg hogy naprol napra eljunk, itt igen gazdagok lennenk. A penz nyilvan nem minden, de a csalad is itt van. Mar nem is akarok visszakoltozni Kanadaba...persze ha a foiskola segit es itt nem talalunk mast, akkor visszamegyunk.

Tovabbra is nagyon jol erezzuk magunkat a szuloi hazban. Tegnap elott elmentunk a templomba, ahol adomanyokat szortiroztunk, ma es holnap lesz a nagy vasar, mint valami bolhapiac. Holnap reggel misere megyunk egy masik varosba, ahol egy regi, szepseges templom var rank, engem foleg az erdekel. Olyan itt, mintha nyaralnank, kar hogy annyi megoldando feladat tornyosul a fejunk felett.

Fejlemények

Pár napja felmentünk Lac La Biche-be lakást nézni, és találtunk is egy megfelelőt. 2 hálószoba, kisebb, mint a mostani, de mosó-, és szárítógép tartozik hozzá, közel van a főiskolához, és az épületben csak 12 lakás van, tehát nyugis. Hülyét kapok az árvaszúnyogoktól továbbra is, de ez a tóval jár, nem ronthatja el a kedvem. Látogatást tettünk a főiskolán is, jó kis hely, megpróbálnak ott szerezni nekem is egy állást. Az erdészettől kezdve a szociális munkásig mindenféle képzés van, utóbbin én is gondolkozom...utálok tanulni, mégis hiányzik az iskola, ki érti ezt?

Nagyon várom, hogy menjünk....sokkal könnyebb elképzelni és elhinni, hogy minden jó lesz és egyre jobb, ha konkrétan egy új élet vár....valójában hülyeség, ott is képes vagy gyökeresen változtatni, ahol éppen vagy, de az ember már csak így működik.

Suli

Apartman-ház

Van ám új bejegyzés a kirándulós blogban :)))

Lac La Biche

Nagy-nagy dolog történt! Nem akartam írni róla eddig, mert nem tudtuk mi lesz a végeredmény, pedig nem vagyok babonás. Még mielőtt a kis vakációra mentünk, Jim megpályázott egy állást Lac La Biche-ben, amiről írtam a kirándulós blogban...mármint a helyről, mert az interjú után elmentünk, hogy szemügyre vegyük normálisan. Lac La Biche egy kis község északon, egy gyönyörű tó partján. Az ottani főiskola hírdette meg a pozíciót...és Jim megkapta! Ugyanaz amit most csinál: tréningek, online kurzusok kialakítása stb, de végleges pozíció, alkalmazotti munkaviszony, teljes juttatással. Kb egy hónap múlva költözünk. Már elkezdtünk lakásokat nézni. Nagyon izgalmas az egész és gyors, de nagyon örülünk, mert sokkal jobb Jimnek, sőt nekem is megpróbálnak majd munkát találni! Én mindig is egy kisvárosban akartam élni, nem tudom miért. A hegyek messzebb lesznek, de az jó, hogy ott van helyben egy hatalmas tó (mondjuk kb mint a Velencei-tó) még az is lehet, hogy a kirándulás mellett horgászni is fogunk hehe.

Nagy szívfájdalmam, hogy így valószínű nem fogok tudni hazalátogatni az ősszel! :((( Új munkahelyen itt nem tehet ilyet az ember, és anyagilag is húzós lenne....de arra gondolok, hogy alapozzuk meg végre itt az életünket, utána ráérünk hazamenni látogatóba...nehéz, mert mindenki nagyon hiányzik, de ez van, nem tudok kétfelé szakadni bármennyire is szeretnék. Rájöttem, hogy örülni kell a változásnak, és tudom, hogy mi vonzottuk be ezt az új állást!

Ma a Chaptersben is bejelentettem, hogy egy hónap múlva felmondok...Marilyn az egyik főnököm nem akarta elhinni, percekig öleltük egymást és sírtunk...na ilyen sem volt még, az utolsó magyar munkahelyemen volt búcsúztatás, sok szeretet, amit soha nem fogok elfelejteni, de olyan még nem volt, hogy magát a munkát megsirattam. Nagy a felfordulás amúgy, felújítják a gyerek részleget, dupla akkora lesz rengeteg játékkal, így az egész üzlet folyamatosan mozog, a különböző részlegek minden nap máshová kerülnek a felújítás miatt...káosz...és el sem tudom képzelni, hogy hamarosan nem leszek ennek részese...ez az egy szomorú, minden más azt súgja, hogy nagyon jó lesz ez a költözés. :))))

Lac La Biche:

Reggel...

...ötkor kelek, és hatkor már dolgozom. Hogy miért? Kitalálták, hogy nyitás után már ne nagyon legyen rendezkedés, ezért a belső kirakatokat, ajándékokat sem lehet piszkálni. Mondhattam volna nemet, de kipróbáltam, és tulajdonképpen tetszik! Nem zavar senki, nyugi van (leszámítva egy-két kollégát de ők a maguk dolgával törődnek), és mire igazán beindul a nap, én már végeztem is és azt csinálok amit akarok. A korai kelést pedig egészen megszoktam pár nap alatt. Egyébként most már tényleg csinálni fogok képeket az üzletről és a munkáimról, a főnököm ma nagyon megdícsért, mert egyedül csináltam végig az ajándékrészlegen a Húsvét utáni nagy átalakítást, büszke is voltam magamra. Én nem jártam művészeti iskolába (itt az ilyen munkát művészetnek tekintik) mint például a korábbi kollégám, csak egyszerűen belejöttem és jó érzés alkotni, még ha nem is nagy szám ez, és nem igazi művészet hehe.

A Húsvét nyugiban telt, csináltunk narancsos-mézes sonkát, töltött tojást, pogácsát, és Jim emlékezett a magyar szokásra, hétfőn jól nyakon spriccelt a virágspriccelővel, tiszta víz lettem mindenhol...nem számítottam rá, és nem festettem tojást, de nem baj, kapott helyette káromkodást és sikongást...csak viccelek! :)

Jaj, és tessék, éljen a tavasz Edmontonban (ma készült a 2 klip)

Nagy öröm és Olimpia

Nagyon jó híreket kaptunk ma, Jim főnöke elmondta, hogy van keret a pozíciójára, magyarán hamarosan normális alkalmazott lehet, de előbb meg kell szereznie az állandó letelepedési engedélyt, ugyanis mivel ez a pozíció a kormány keretein belül létezik, szükség van állampolgárságra vagy legalább állandó letelepedésire. Viszont amíg ezt meg nem kapja Jim (belekerülhet 6 hónapba is), addig a pozíciót visszatartják, aztán meghírdetik, mert ez a szabály, de nem vesznek fel mást, mert Jimet akarják :) A főnöke szó szerint azt mondta, hogy Jim akkor lehet veszélyben, ha valami isten lepottyan az égből, aki valamivel többet tud nála :DDD Büszke vagyok rá, és nagyon megkönnyebbültünk, nem lett volna jó hirtelen új munkát keresni hasonló fizetéssel.

Este elkaptuk az olimpiai megnyitó második felét, nagyon szép, és megindító volt, emiatt büszke vagyok Kanadára, aztán egy másik adón elkaptuk az ismétlést...16 fős kis magyar csapat...felpattantam a díványról és percekig zokogtam :))) A grúzokat meg borzasztóan sajnáltam, mert ma reggel balesetben meghalt az egyik csapattagjuk...az egész aréna állva tapsolt amikor bevonultak fekete szalaggal a karjukon, megható volt!

Hajrá világ, győzzőn a jobbik :)

U.I. Nézzétek meg Skye blogját, van új video :)))