Gyöngyszemek

Az üzletben érdekes emberekkel szoktam találkozni, és érdekes szituációk, párbeszédek alakulnak ki..hoztam párat :)

A flörtölő ügyfél:
1. Fiatal, átlagos fiatalember lép az ügyfélszolgálat pultjához. Felvesszük a szemkontaktust, és én megkérdezem, hogy miben segíthetek. Ügyfél nem szól egy ideig semmit, majd kinyögi:
- Wow...elvesztem a szemeidben, és nem emlékszem a könyv címére, amit meg akartam találni.
(Ezek után egész nap jó kedvem volt haha)
2. A helyszín ugyanaz, ügyfél a 40-es éveiben járhat, afro-amerikai, kimondottan jóképű. Felteszi a szokásos kérdést, hogy mi az akcentusom.
- Magyarországról származom.
- És mióta vagy itt?
- Kb. Két éve.
- A férjed Magyarországon van? (érdekes kérdés minden előzmény nélkül)
- Nem, együtt élünk itt.
- Oh...kár...

Keresgéljünk:
Tüneményes, idős néni lép a pulthoz:
- Segítene megtalálni egy könyvet?
- Persze, tetszik tudni a címét?
- Jaj hát annyit tudok, hogy az első szó az "tények" (remek...)
- Esetleg tudunk valamit a szerzőről?
- Nem
- Miről szól a könyv?
- Fogalmam sincs...ha beírja a keresőbe, hogy tények, akkor nem találja meg?
Dehogynem...túl sokat is :) Abban maradtunk, hogy otthonról visszahív, ha megtalálta a könyv címét :)

A fura ügyfél
50-60 év körüli férfi megszólít az üzlet kellős közepén:
- Figyeltelek, ahogyan bánsz az emberekkel...tökéletesség leng körül. Én tudom, mert az Erő mindig velem van (vártam, hogy Yoda előpattanjon a háta mögül). Soha ne szakítsd meg az Erőt...fókusz, fókusz! (Itt már kissé hangosan beszélt, és két kolléga mellettem termett, hátha ki kell vezetni az illetőt) Na jó, csak ennyit akartam mondani...most rohanok. (Fuhhh)

WC probléma
Épp renoválták a férfi mosdókat az üzletben...ideges hímnemű egyed megrohamoz.
- Most akkor hova menjek? A nőibe mehetek?
- Oda sajnos nem, de...
- Miért nem nyitottak új wc-ket, amíg a többit renoválják? (erre inkább nem válaszoltam)
- Rögtön mellettünk a másik üzletben is van mosdó, ha esetleg átfáradna oda...
- De ahhoz ki kell mennem innen!
Hát igen....

Magyarok mindenütt
Van egy kávézónk az üzlet közepén. Épp a kávémra vártam, mikor a kávézóban dolgozó egyik, új kolléga megkérdezte:
- Milyen nemzetiségű vagy eredetileg?
- Magyar
- Én is!
- Meg én is! (tette hozzá a másik kolléga!)
Kiderült, hogy mindkettőjük dédszülei magyarok voltak :)

És amikor én beszélek hülyeségeket
1. - Mennyi ideig maradsz Magyarországon tavasszal? - kérdezi egyik kolléga a pihenőszobában. Savanyú arccal feleltem:
- Sajnos nem sokáig, 2 évig.
A helyes válasz 2 hétig.
2. Telefonbeszélgetés egy ügyféllel:
- Ha vásároltam valamit az üzletben, és mégsem kell, akkor visszavihetem?
- A vásárlástól számított 2 héten belül igen, és ne felejtse magával hozni a receptet.
- Milyen receptet?
- Ja nem recept, hanem nyugta (recipe, receipt...hasonló na!)

Mostanság

Azt nem állítom, hogy nagyon sok minden történt az elmúlt hetekben, de gondoltam itt az ideje, hogy írjak végre. Túléltük a Halloween-t, kb 30 kölköt láttam el édességgel, jópofák voltak, érdekes módon már délután 5 felé kopogtattak az ajtón, és este 9-kor már minden csendes volt. 

Szokás szerint November elsején mindenhol megjelent a karácsonyi dekoráció, igaz az emberek inkább Sandy-re és a választásokra koncentrálnak. A hurrikán borzasztó károkat okozott, nagyon sajnálok mindenkit, akit érintett, és remélem, hogy hamarosan újra fel tudják építeni az életüket!! A választások is a nyakunkon vannak, megmondom őszintén, hogy izgulok. Idaho nagy része republikánus, és baromira idegesít, ahogy az emberek Obamát szidják mindenfelé, főleg az ügyfelek az üzletben. Nyilván nem mondok semmit....de szeretnék, és azt nem tennék zsebre az tuti hehe. Kedd este minden kiderül...

Jól haladok a suliban, az egyik kurzus már befejeződött, 96%-kal végeztem, a másik kurzus két hét múlva ér véget, egyelőre 97%-os a teljesítményem. A feladatok egyre nehezebbek, és egyre több időt igényelnek, de eddig még mindig sikerült időben beadni az esszéket, a határidő mindig vasárnap. Az eheti feladatokat már befejeztem, így holnapra tervezünk valami jó kis programot Jimmel. Ahhoz képest, hogy már November van, napközben még mindig hihetetlenül jó az idő, és még mindig lehet kirándulni, horgászni, sétálni a közeli parkokban vagy a tónál.

Végül van még egy jó hírem! Skye leállt a tojásgyártással! Hormoninjekciót kapott, meg új kalitkát, ami megzavarta azt a ciklust, amiben eddig élt. Aki esetleg olvasta a madaras blogomat az tudja, hogy a férjet elajándékoztuk, mert csak veszekedtek Skye-jal, ám Skye továbbra is tojogatott csak úgy magától....hála az égnek a hormonok és az új környezet bevált...Skye újra a régi önmaga :)

Szezonális ízek

Arról már többször írtam, hogy mennyire szeretem itt az őszt és a telet, valamint a hozzájuk kapcsolódó szezonokat, de mostanában ébredtem rá, hogy a szezonális ételeknek, italoknak mekkora szerepe van ebben :) Talán nem is tűnt volna fel, de mivel az üzletben lévő kávézó is követi a "szabályokat" így nap mint nap látom a változásokat. Érdekes módon a tavasz és a nyár nem jár speciális ízekkel, leszámítva a gyümölcsös italokat és az avokádót nyár végén. Lássuk mit hoz az ősz.

Őszi ízek:
* tök
* édeskrumpli
* tőzegáfonya (cranberry)
* pulyka
* diófélék

Itt nem kell lecsekkolnod a naptárad, rögtön tudod, hogy ősz van, amikor megjelennek a polcokon a tök ízesítésű sütik, piték, kávé krémesítők stb. Én személy szerint képtelen vagyok megenni például a tökös pitét, mert émelyítő és túl gazdag, ellenben a pumpkin spice-t (tökös fűszer...de jól hangzik) elviselem, ami egy érdekes fűszerkeverék, és gyakran használják krémekben vagy tejszínhabos kávé tetején. Fahéjból, gyömbérből, szerecsendióból és egy all spice nevű keverékből áll. Nem mondom, hogy a kedvencem, de érdekes aroma, az biztos. A sütőtök nem divat, legalábbis nem úgy, mint Magyarországon. Édes pürét csinálnak belőle, nem szeletekre vágva sütögetik a sütőben... Na majd én megmutatom nekik milyen az igazi :)

A tök mellett az édeskrumpli is felkerül a menüre, sajnálatos módon én kimondottan utálom ezt a narancssárgás édes trutyit, amit leginkább készítenek belőle, és chips vagy sült formában sem eszem meg, de tény, hogy nagyon népszerű.

Ahogy közeledik a Halloween, a népek már a Hálaadásra kezdenek fókuszálni, ami egyet jelent a pulyka és a tőzegáfonya imádattal. Tőzegáfonyalevet egész évben iszogatunk, mert nagyon egészséges, de a Hálaadás napi asztalon gyakran felszolgálnak tőzegáfonyával és diókkal töltött pulykát vagy csirkét...isteni finom, alig várom már ezt a lakomát!! Annak mondjuk nem örülök, hogy a kávézóban lecserélték a kedvenc csirkés szenyómat áfonyás-pulykás szendvicsre, nem lenne baj, de nem sikerült igazán jóra....

A Hálaadás és a karácsonyi szezon tulajdonképpen összefolyik, mivel rögtön Halloween után az emberkék (velem együtt) megőrülnek, és átváltanak karácson-módra, amit egy napra megszakítanak Hálaadáskor. 

Téli ízek:

* tojáslikőr

* borsmentás cukor

* gyömbér + mézeskalács

* fahéj

* csoki

* almabor (forró)

Ősszel figyelmet fordítunk zöldségekre és gyümölcsökre, de a téli szezon sokkal inkább kapcsolódik fűszerekhez és édes ízekhez. A tojáslikőr nem azonos a magyar tojáslikőrrel, a kávézókban természetesen az alkoholmentes változatot árulják, ami tulajdonképpen egy édes, tejes ital, fahéjjal vagy szerecsendióval megszórva. A borsmentás cukorka elképesztő alakváltásokra képes...megjelenik forró csokiban, kávétejszínben, süteményekben, bonbonokban, nekem az első kettő jön be leginkább.

Magyarországon a mézeskalács nem feltétlenül tartalmaz gyömbért, Észak-Amerikában meg pont a mézet hagyják ki belőle gyakran hehe. Az aprósüteményen keresztül a mézeskalács emberkéken át a mutatós házikókig, mindent megtalálsz itt karácsony tájékán, én inkább szavazok a dán vajas süteményre, amit szerencsére felfedeztem az egyik boltban tavaly.

A csokit, fahéjas teákat és sütiket szerintem nem kell részleteznem, így áttérek az utolsó jellemző ízre...ami nem is igazán íz, hanem egy isteni forró ital: az almabor. Hasonlít a forralt borra, de a tojáslikőrhöz hasonlóan alkoholmentes változatban is kapható illetve elkészíthető. Gyakorlatilag veszel egy üveg almalevet, felforrósítod, belehajigálsz némi szegfűszeget, fahéjat és barnacukrot...oszt kész is vagy. Imádom!

Öh...ki éhes??? :)))))))

Hírek és pancserkedés

Először is, nagyon jól érezzük magunkat itt, a közösség szimpatikus, mindenféle korcsoport, és nemzetiség jelen van, a szomszédok törődnek egymással, a gyerekek együtt játszanak a játszótéren és a parkban, nem klikkesednek. Az igaz, hogy rohamot kapnék a visongástól a földszinten, de a harmadikon elviselhető :)

A jó hír, hogy megkaptam az interjú időpontot a ződkártyához, jól kifaggatnak majd, én meg már alig várom, igaz, hogy majd csak egy hónap múlva lesz.

Talán végtelen jókedvemben, vagy más okból kifolyólag, igazi pancser voltam tegnap...a mobilomat a nadrágom zsebében felejtettem...a nadrágot meg kimostam...szívesen megnéztem volna a saját fejem, amikor belebámultam a mosógépbe, és szegény, döglött telefonom sötéten nézett vissza rám...remek. Szétszedtem és bedugtam a szerencsétlent egy kupac rizs alá, ami kiszívhatja a nedvességet...vagy nem...ezt az egyetlen megoldást találtam a neten. Van esély, hogy magához tér, de nem sok...viszont az ziher, hogy többet nem teszek ilyet, tanulok a feledékenységemből :)

(A kép két napja készült, nagyon szép volt a dupla szivárvány)

Bejelentkezem

Itt vagyunk, ragyogunk, hurcolkodás megtörtént, és bár még rengeteg dolgunk van, nagyon boldogok vagyunk, és szuper minden! Ha ezekben a napokban nem dobok le magamról legalább 5 kilót, akkor soha, de nagyon élvezem, hogy van dolgom :)

Képek nem lesznek itt (tudjuk miért...), de szívesen küldök majd emailben, akit érdekel. Most rohanok és elmerülök egy újabb dobozban :P

Szánalom a köbön

Azt nem tudom hogyan, de úgy néz ki, hogy párom, nem sok ésszel, de vastag bőrrel ellátott ex neje olvassa, lefordítja a blogom és a belőle megszerzett infot megpróbálja felhasználni (gondolok itt munkával, pénzzel kapcsolatos témákra leginkább). Hümm hümmm...hogy lehet valaki ennyire szánalmas? Isten látja lelkem, kimondottan sajnálom..persze nem sokat tehetek, vagy bezárom a blogom, vagy eltűröm, hiszen ez az internet nagy átka. Tudnám meghívóssá is tenni, de az meg nem én vagyok.

Úgyhogy mostantól nagyon megválogatom a szavaimat. Szomorú...de ilyen világban élünk, nem szeretnék túlzott energiát belefektetni a témába, csak egy valamit írnék, és remélem eljut a célszemélyhez: Holy shit...get a freaking life already!

Hétvége

A hétvége péntek este indult, vacsorára voltunk hivatalosak Wayne-nél, egyre szebben halad az A-team munkája, az autista kislányról készülő filmsorozaton kívül a másik cél, hogy ingyenes sport szakköröket ajánljanak a gyerekeknek, ami segíthet a fejlődésükben, akkor is ha az autizmusra sosem lesz igazi gyógymód. Az első ilyen szakkör (küzdősportok) már készen áll, és a szervezet irodái is felépülhetnek nyárra. Kíváncsi vagyok nagyon. A vacsora egyébként igen jól sikerült, volt mindenféle finomság, kedves emberek, sokat beszélgettünk. Szombaton aztán elmentünk a kölkök leendő kalitkáját megvenni, találtunk is egy megfelelőt, ráadásul le volt árazva mert az ajtaján el volt görbülve a rács, amit Jim persze azonnal meg is javított. Vettünk néhány játékot is és este berendeztem az egész lakhelyet, már naponta pár órára a három legidősebb madárka el is foglalhatja. Teszek be nekik finomságokat ők pedig felfedeznek minden kis újdonságot. Már repülnek is, de a nappali nem éppen biztonságos, így átviszem őket az egyik hálóba gyakorolni a repülést :)

Vasárnap kristály-, és ásványkiállításra mentünk Boise-ba. Fantasztikus volt, persze vettem is néhány kincset, érdekes módon némelyik eladó hihetetlenül drágán árulta a portékáit, míg mások normálisabb árakat szabtak (szerencsére). Vettünk néhány dolgot a kővadászathoz is (új térkép, kézikönyv, nagyító). Most hétvégén lesz egy másik kiállítás Caldwellben, Jimnek megígértem, hogy ott megpróbálok nem venni semmit hehehe

Kövek

Befejeztük az első adag achát csiszolását...jó sokáig tartott :) Nem különlegesek, de azért szépek ebben a formában is, ha lenne mindenféle eszközünk, akkor kedvünkre faraghatnánk őket. Most jáspisok vannak a gépben. Valószínűleg majd csak májusban fogunk újra kövekre vadászni, mert most egész napokra nem hagyom magára a madárkákat, aztán meg jön a költözés, remélem májusban lesz pár jó hétvége, mert nyáron a nagy melegben megint csak nem szórakoztató a sivatagban mászkálni.

Életünk továbbra is a megszokott tempóban menetel...napi 5 etetés, 1 fészek takarítás, 1 kalitka takarítás...több óra babusgatás. Utóbbi miért? Mert nem akartam elvenni a kicsiket a szülőktől, hogy kézzel etessem őket, viszont szeretném, ha szoknák az emberek társaságát, hangját, érintését. Ennek érdekében két hetes koruktól kezdve, napi egyszer ki kell venni őket 10-15 percre...olyankor olvadáspont közelében járok mindig :)

Hüllők

Az akvárium helyett hüllő show-ra mentünk, ami itt került megrendezésre Nampában, a szabadidő központban. Megmondom őszintén nem volt nagy szám, csak egy nagy teremben volt a kiállítás, és az asztalok fele nem is állatokkal volt megrakva hanem megvehető terráriumokkal, élő szöcskékkel, kukacokkal bleh...Azért így is volt részem egy nagy élményben...na jó, kettőben. Az első egy uromastyx gyík volt, amelyik simán megült a mellkasomon percekig, és hagyta, hogy simogassam a hátát, a másik pedig Belle, a 3 éves és 40 kilós piton, szépen a nyakam köré tekeredve. Szerencsétlen kígyó nagyon unhatta, hogy kézről-kézre adják, de a gyerekek nagyon odavoltak érte, meg én is, igaz majd leszakadt a nyakam :))))

Itthon mindenki remekül van, iszonyú tempóban fejlődnek a madárkák, kb másfél - két hónap múlva teljes biztonsággal kiköltözhetünk, már elkezdtem lakásokat nézni, szerencsére az ingatlanpiac egy icipicit fellendült a környéken, ami azt jelenti, hogy a bérlés olcsóbb lesz, mert én továbbra sem lennék hajlandó vásárolni ebben a gazdasági helyzetben.

Öten

Igazából nem sok mindenről tudok írni, a nagy családi események után most csak a kismadarakkal vagyok elfoglalva...öten vannak, mind az öt tojásban volt egy-egy élet :) Tündériek és nőnek, mint a bolondgomba. Emellett másfél hete küzdök a náthával, emiatt nem sikerült elmenni a Boise Akváriumba, pedig az volt betervezve vasárnapra...no majd most hétvégén bepótoljuk, addig meg punnyadok és nézem a kedvenc sorozataimat egy rakás papírzsepi társaságában :)

Kiwi

Igaz, hogy van külön blogom.....igaz, hogy a Facebook-ot is agyon posztoltam vele....de mégis.....

Ez itt Kiwi :)))))) 2 napos.

Bazár és kacsák

Tudom jó régen nem írtam szégyellem is magam :) Múlt szombaton került megrendezésre a Candy Cane Lane karácsonyi bazár (pedig hol van még karácsony???), ahol nekem is volt egy asztalom. Elég jól sikerült, a könyvjelzőimet vitték, mint a cukrot, nem is gondoltam volna. Eladtam jónéhány rózsafűzért és karkötőt is. Fényképezőgépet meg elfelejtettem vinni :( Olyan helyesek voltak a többi asztalok (lekvárok, savanyúságok, gyertyák, ékszerek stb) jó lett volna megörökíteni...

Vasárnap szép őszi időre ébredtünk, így ebéd után kimentünk Jimmel a Wilson tavakhoz megnézni a kacsákat :) Rengeteg van belőlük, némelyik halastó úgy nézett ki, mint valami kacsa-város :) Nagyot sétáltunk, utána megnéztünk két karácsonyi farmot. Ezt úgy kell elképzelni, hogy adott egy szimpla családi farm, ahol egy vagy két kis épületet berendeznek karácsonyi boltnak. Az első helyen kóstoltunk forró, édes almabort (alkoholmentes és tuti hogy fogok itthon csinálni!!), a második farmon pedig vettünk fűszeres sajtokat (igazából nem is sajt...a sajtkészítés közben keletkezik, a túró és a sajt közötti átmenet, és iszonyú finom).

Most lassan de biztosan nagytakarítást rendezünk az egész házban, utána a raktárból kihozzuk az összes karácsonyi cuccunkat, és jól kidekorálunk velük mindent :)

Bankcsőd

Nem a miénk nyugi hehe. Több cég és áruház is tönkrement sajnos az utóbbi időben, így portékájukat egy hatalmas raktárházban potom pénzért árulták. Így jutottam hozzá egy új kamerához, Jim pedig egy iPodhoz.

Pikk-pakk megérkezett az ősz is. Tegnap előtt még nyáriruhában grasszáltam, ma meg pulcsit kellett vennem, ha ki akartam menni a házból...szegény paradicsomok, paprikák és uborkák nem fogják szeretni ezt az időjárást, én viszont imádom, az esőt leszámítva, Ez volt életem leghosszabb nyara az biztos..júliustól októberig 35 fok...wow....

Lecsó

Egyrészt mert azt főztem ma, másrészt mert sok minden apróságról fogok írni pár szóban :)

Lecsót 3 éve nem ettem, csinálhattam volna zöld kaliforniai paprikából, mivel szegény ember vízzel főz, de valahogy nem volt kedvem hozzá. Most viszont a saját kertünkből származó magyar paprikából muszáj volt lecsót készítenem, füstölt kolbásszal és tojással nyammm....20 perc múlva vacsorázunk :P

Még mindig meleg van, de estére igazán kellemessé válik a levegő, így Jim tegnap elvitt vacsorázni, aztán lementünk a tóhoz sétálni, figyeltük a madarakat, beszélgettünk. Pár napon belül végre valóban vége a nyárnak, sokkal többször fogunk eljárkálni ide-oda.

Közben én már a karácsonyi vásárra készülök höhö. November közepén lesz, és oda fogom elvinni eladni a rózsafűzéreket, jó ajándék ötlet a katolikus közösség számára, és segítség is, mert a pénzt nem tartom meg, megy egyenesen a St. Vincent de Paul ételbankba. Már tervezem, hogy hogyan fog kinézni az asztal. :)

Délután nekiálltam elasztikus, féldrágakő karkötőket gyártani (most hogy visszakaptam a teljes készletem a raktárból) azok mehetnek a nyugdíjas centrum ajándékboltjába, de ha nem tudom eladni, akkor viszem őket is a vásárra.

A nap rossz híre, hogy a posta elkeverte a bevándorlási papírjaimat, így adhatunk be mindent újra....na nem baj....fizetni nem kell újra, és tudjuk, mit hogyan kell kitölteni :)

...

Még mindig nincs ősz....

Utálom

... a nyarat. Mondtam már? Minden más évszakot szeretek, az őszi nyugalmat, a telet hóval együtt, a friss tavaszt...de a punnyadt, meleg nyár teljesen kikészít, majd 2 hónapja 35-40 fok van, eső semmi. Míg mások télen depressziósak a természetes fény hiánya miatt, addig én nyáron, mivel ki sem teszem a lábam a hűs házból :( Egyáltalán nem tudom tolerálni ezt a hőmérsékletet. Nem járunk sehova, én nem csípem a tömegstrandokat és viziparkokat, kirándulni lehetetlen, nem csak a meleg hanem a rengeteg csörgőkígyó miatt is ...bah....őszt akarok!!!!

Rinya off....

Irene

Az Irene nevű hurrikán vasárnap készül megtámadni az USA keleti partját...momentán a trópusokon tombol.

Nagyon szerencsésnek érzem magam amiért az USA olyan szegletében élek, ahol nincs tornádó, hurrikán vagy földrengés veszély. Ám ez semmit nem von le abból, hogy mennyire aggódom azokért, akik a veszélyeztetett zónában élnek!

Imádkozom értetek, tartsatok ki!!!

De jó

...napunk volt ma! Jim mindent bepakolt az itteni raktárba, a nagy bőröndömből hozzájutottam pár ruhához, azért csak párhoz, mert a többi nem jön ám rám. Ha a nevem Helén lenne, mondhatnám magamról hogy Helénke egy kicsit tehénke, mint anno Gálvölgyi a Rózsa Gyuri paródiában. Nem stresszelek rajta, egyáltalán nem eszek sokat vagy nassolok, de nem is mozgok szinte. Amint enyhül a hőség, nekikezdek a "napi fél óra séta" projectnek.

Újra nálam vannak a gyönyörű nyakláncaim is amiket még Anyutól kaptam, hogy legyen mit kihoznom, de a legjobb, hogy este végre anyósommal együtt megnézzük az esküvői videonkat :))

Itt még megragadom az alkalmat hogy boldog szülinapot kívánjak egyetlen férjemnek, hatalmas vacsi készül a tiszteletére :)

My blog is carbon neutral!

Join the mission, help to save our precious Planet, and you can have a tree in the Plumas National Forest :) All you need...is your blog...spread the word!

Details are HERE

Hospice

A hospice olyan önkéntes, aki idős és beteg embereket segít, spirituális, lelki, és különböző, szórakoztatások formájában. A hospice nem gondozó, nem tartozik a feledataik közé főzés, takarítás stb, sőt nem is nagyon mennek házakhoz, inkább nyugdíjas otthonokba, és kórházakba. Gyakran lehetőségük van a haldoklás folyamatának megkönnyítésére, és a gyászoló családtagok segítésére.

Valamiért már hónapok óta foglalkoztat a gondolat, hogy belépjek egy ilyen szervezetbe önkéntesnek. Furcsa, mert pár éve egyáltalán nem tudtam az idős embereket kezelni, nem találtam velük a hangot, itt azonban nagyon megszerettem őket, nyilván azért is, mert anyósom révén rengeteg idős ismerősünk van. A kórházaktól a hideg ráz, de ezen szépen túl kell tennem magam.

Szóval nézegettem a különböző, itteni hospice egyesületeket, ám végül ők találtak meg engem. Pénteken szokás szerint, a nyugdíjas központ ajándékboltjában dolgoztam, mikor megjelent a Legacy Hospice koordinátora, hogy önkénteseket toborozzon (fiatalabb nyugdíjasok szívesen önkénteskednek, hogy elfoglalják magukat). A tevékenység 3 fő opcióból áll: Az első keretei között magányos, beteg embereknek nyújtanak támogatást, felolvasás, beszélgetés, vagy akár társasjátékozás formájában. A második elég kemény, ugyanakkor szerintem szép is: a haldoklás folyamatának megkönnyítése. Ez általában abból áll, hogy a haldokló mellett töltöd az utolsó 1-2 órát. A harmadik lehetőség, hogy ha van barátságos háziállatod, akkor őt is viszed magaddal, az állatok nagyon sokat tudnak segíteni. Gondoltam rá, hogy benevezem Skye-t, de már nem olyan barátságos idegenekkel, mint kicsi korában, és nem akarom stresszelni sem. Így számomra, az első két opció marad. Amikor kiderült, hogy magyar vagyok, a koordinátor nagyon örült, mert itt Nampában van két magyar család is, akik talán jobban örülnének olyan önkéntesnek, aki beszéli az anyanyelvüket :) A beszélgetés alatt azt is említettem, hogy Reikivel és kristálygyógyászattal foglalkozom, azt mondta, hogy ez akár fizetett, részmunkaidős állást is jelenthet (persze majd ha megkaptam a munkaengedélyt)

Hó végén lesz egy hatórás tanfolyam, és Jim is csatlakozni akar :)