Évforduló...a harmadik :)

Telik az idő....és egyre nagyobb a szerelem :)))))))

Húsvét

Remélem mindenkinek jól és kellemesen telnek az ünnepek. Mi tegnap Jimmel ellátogattunk a közeli Greenhurst kertészetbe, hatalmas és gyönyörű hely, eredetileg azért mentünk oda, mert Jim kitalálta, hogy beszerez paradicsompalántákat és ültetőkészletet a fogyatékos osztályban lévő gyerekeknek anyák napi ajándék gyanánt, és a kertészet bevállalta, hogy ingyen, adomány formájában hozzuk el a palántákat. Ehhez képest egy órát eltöltöttünk a kertészetben, varázslatos virágok, és fák között sétálgatva, jó program volt. Íme néhány kép:

Este aztán elmentünk az Easter Vigil (Nagy húsvéti) misére, jó hosszúra sikeredett, sokakat megkereszteltek, mások bérmálkoztak, de nagyon szép ceremónia volt. Utána lementünk az ebédlőbe (olyan este 11 óra felé), felszolgáltak sajtokat, hideg húsokat, zöldségeket, chipset salsa-val, üdítőt, kávét, borokat. Beszélgettünk néhány ismerőssel egy kicsit, aztán hazajöttünk és bedőltünk az ágyba egy kis TV nézés után :) Még délelőtt festettünk keménytojást, a mai ünnepi ebéden a sonka mellett az volt a másik főszereplő :) Ebéd után ma elmentünk egyet sétálni a Wilson tavak körül, de jó lesz itt majd horgászni! Láttunk vadkacsákat, vadlibákat, háromszínű csirögét (ezt találtam magyar névnek, még életemben nem hallottam róla), szárcsákat, csörgő récét....kamerát már megint elfelejtettem vinni, majd legközelebb :)

Skye a sztár!

Az én kis szívem bekerült az újságba a történetével...Húsvét előtt amúgy is aktuális minden, ami tojásokkal kapcsolatos. Örülök, hogy Skye lassan világhírre tesz szert, de azért nagyon aggaszt az állapota, így jobban utána néztem. Nem egyedi eset az övé, és krónikus tojásrakó nimfapapagájnak hívják a hozzá hasonlókat. Olvastam egy történetet, melynek főszereplője szintén egy nőstény papagáj volt...3 év alatt 180 tojást tojt, és majdnem belehalt :( Hiába egészséges és erős Skye, ha ez így megy tovább, előbb-utóbb bajok származnak belőle: kálcium veszteség, deformált, puha héjú tojások melyek bent ragadnak a szervezetében stb. Az említett történetben a gazdik mindent megpróbáltak, amit az állatorvosok tanácsoltak: átrendezték a kalitkát, máshová tették, meghosszabbították a sötétben eltöltött órák számát, hogy a papagáj azt gondolja tél van (amikor nem jellemző a fészekrakás), még hormonkezeléssel is próbálkoztak, semmi nem segített. Utolsó mentsvárként szereztek neki egy termékeny tojást egy tenyésztőtől, amit kikölthetett, és nevelte is pár hétig a kismadarat. Aztán egyszer csak megunta, a gazdik nevelték tovább a bébit, és a "nevelő-mama" többé nem tojt több tojást. Valahol logikus, nyilván az ösztönei nem csupán a tojásra terjednek ki, hanem a teljes folyamatra...lehet, hogy Skye-nál is ez lesz a megoldás...már felvettük a kapcsolatot egy kisállat bolt vezetőjével, aki lehet hogy tud tojást szerezni :)

Látogatók

Már említettem Lee bácsit, Brenda nénit és unokáikat (akiket ők neveltek fel, mert az anyjuk úgy érezte, hogy nem nagyon van kedve többé gyereket nevelni, az apjuk pedig nem bírta egyedül) Lee-t és Amy-t, akiknél kétszer is vendégeskedtünk Fairmontban, Kanadában. "Kis" Lee 20 éves és annyira tehetséges golfjátékos, hogy felvették a kalifoniai golf főiskolára, ahol egy évet töltött el, és olyan emberekkel golfozgatott együtt, mint Alice Cooper..:-O Nagy karrier vár rá szerintünk, a főiskolán is ő volt a legjobb, és már most felkérték több versenyre. Lee bácsi és Brenda néni leköltözött hozzá pár hónapra, aztán Amy is csatlakozott hozzájuk, de most eljött az ideje a búcsúnak, hiszen az iskolaév a főiskolán véget ért. Autóval utaztak vissza, és megálltak nálunk egy éjszakára. Lee és Amy érkezett elsőnek, vasárnap este, jó késő volt már, így adtunk nekik vacsorát, aztán kis csevegés után lefeküdtek aludni és másnap korán reggel továbbindultak sajnos, pedig mind nagyon szerettünk volna velük több időt eltölteni. Lee bácsi és Brenda néni hétfő este robbantak be, áthívtuk az eseményre Virginia-t és Jerry-t (Virginia és Lee bácsi anyósom testvérei, Jerry Virginia férje), hát ekkora zajos traccspartit sem láttam még! Lee bácsiék hoztak egy rakás ennivalót, finom vörösbort, és mind letelepedtünk enni, igaz én inkább pakoltam utánuk, de örömmel tettem :) Aztán a nappaliban folytatódott a "buli", az én amerikai családomra jellemző, hogy mind egyszerre beszélnek, négyen mondjuk hatféle témáról, elég nehéz követni a fonalat. Este tíz óra felé Virginia és Jerry hazament, mi meg lefeküdtünk aludni, mert sajnos Lee bácsiék is útra keltek másnap reggel. Ígérték, hogy majd június környékén lejönnek látogatóba....remélem is, ők a kedvenc rokonaim, Jim testvérei például eléggé széthúznak, felszínesek, és az érzelmi intelligenciájuk a nullával egyenlő...nem ítélem el őket, de ezek a tények...na mindegy.

Aztán más látogatóink is vannak ám. Ez a kacsapár anyósom szerint már tavaly is idejárt, bár nem hiszem, hogy bárki meg tudná különböztetni az egyforma kacsapárokat :) Érdekes módon a kenyeret amit kitettem nekik, le se bagózzák, ám a madáreledelt azt szeretik.

Tavaszi mindenféle

Virágzik az aranyeső és a nárcisz, kibújt a petrezselyem és a zöldhagyma, megmetszettük a rózsabokrokat :) Úgy néz ki, véglegesen megérkezett a tavasz.

És ha már tavasz....Jimmel arról beszélgettünk pár napja, hogy mi sosem randevúztunk. Az interneten keresztül beszélgettünk, és amikor jött meglátogatni, az inkább volt vakáció, nem randizás. Így elhatároztuk, hogy ezt most bepótoljuk, és ha kettesben megyünk valahova (kávézni, sétálni, kirándulni stb) akkor úgy teszünk, mintha randevúznánk :) Le is mentünk a közeli tó partjára egy nagyot sétálni, kár hogy el kezdett esni az eső :( Láttunk két mormotát a parton, de persze elhúzták a belüket mire le tudtam volna őket fényképezni. Jé most látom hogy enyhén el van cseszve a dátumbeállítás a kamerán :)

Elvállaltam egy önkéntes munkát az itteni nyugdíjas centrum ajándékboltjában :) De nem akármilyen ajándékboltról van szó! A áru többsége nem megrendelt cucc, hanem kézzel készített: takarók, sálak, babaruhák, táskák, edényfogók, konyharuhák, ékszerek. A helyi nénik gyártják őket, nagyon kreatívak és profik. Csak heti egyszer-kétszer megyek be, és csak 4 órára, de élvezem mert annyira aranyosak az emberek :)

Astrid

Astrid 13 éves, autista. Nem beszél. Édesapjával és a bátyjával él együtt, aki szintén súlyosan autista. Az állam nem támogatja a fiút, mert nem viselkedik agresszívan...nem ütlegeli önmagát vagy másokat, ha félelmét szeretné kifejezni. Csak leül és bedugja a fülét. Szüksége lenne terápiára és segítségre, de a mai helyzetben ezt sajnos nem kapja meg. Az apa mindent megtesz, hogy a gyerekeknek jobb legyen, ám ez nem könnyű, mivel munkanélküli.

Ahogy írtam Astrid 13 éves...édesapja minden reggel gondosan ügyel rá, hogy bevegye a fogamzásgátló tablettát....jól látod...nagyon sok a fiatal, autista leányanya. Mivel számukra nagyon fontos a dícséret, a megbecsülés és hogy gondoskodást érezzenek, ezért sok mindent meg is tesznek, amit egyáltalán nem értenek, és ezzel sokan visszaélnek.

Jim és a szakértő, Wayne elvitték őt pár órára szórakozni, ami a terápia része. Természetesen filmre vették ezt a néhány órát. Először fodrászhoz vitték, aztán egy szabadidőközpontba, ahol Astrid 2 falat és egy kötéllétrát mászott meg. Rögtön megértette, hogy a falon hová tegye a kezét és a lábát, fáradhatatlanul ment feljebb és feljebb, egy szikrája nem volt benne a félelemnek. Én biztos nem fogtam volna fel elsőre, hogy mit hogyan kell csinálni, nem beszélve arról, hogy két lépés után betojtam volna félelmemben. Wayne aztán még biciklizni is elvitte őt, aztán visszamentek Wayne házába, hogy Astrid kicsit játszhasson a számítógépen. Itt egy nagyon érdekes jelenetnek lehettünk tanui: Astridnak van 9 barátja...9 különböző műanyag állatfigura. Számára ezek legalább, sőt sokkal inkább valóságosabbak, mint az emberek. Mert meg tudja érinteni őket, és mert mindig vele vannak, ami komoly biztonságérzetet kelt a kislányban. A tanárok az iskolában elveszik tőle, és próbálják megértetni vele, hogy ő már nem kisbaba, nincs szüksége a figurákra....ezek a tanárok nem rossz emberek, de fogalmuk sincs róla, hogyan kell az autistákat kezelni. Nem lehet őket betuszkolni a többiek közé...ez az egyik oka a TV műsor elkészítésének, és majd később az oktatási központ felállításának: a tanároknak több tudásra és képzésre van szükségük. De ne rohanjunk előre...Astrid játszik a számítógépen. Tudja, hogy lassan haza kell menni, a hosszútávú memóriája emlékszik hasonló helyzetekre. Elindít a Youtube-on egy dalt, ami a szeretetről szól...majd minden egyes kis állatfigurát egyenként az arcához szorít, a dalt minden figuránál újrakezdi. Ha Wayne megkéri, énekel is...egyetlen hangot nem téveszt el. Ő így védekezik a búcsú által okozott félelem ellen, megérinti, használja azokat a tárgyakat, amik biztonságot, állandóságot jelentenek neki. Aztán Wayne azt mondja neki: ideje hazamenni...abban a pillanatban ez a mosolygós, drága kislány arcon üti magát és sikoltozni kezd. Engem halálosan megrémít a látvány..de Wayne azt mondja ennél volt sokkal rosszabb. Odamegy Astridhoz, és röviden, egyszerűen magyaráz neki. Az autisták számára, ha valami olyasmit kell csinálni, amit nem szeretnének, az nagy trauma...ne feledjük, ők nem ismerik a holnap fogalmát, és sajnos például az iskolában, ha a tanár azt látja, hogy a gyerek hisztériázik, sok esetben csak megadja neki amit akar. Az autisták nem tudnak úgy kommunikálni, mint mi, de nem ostobák! Felismerik, hogy az ilyen viselkedés elhozza nekik, amit akarnak. Wayne azon dolgozik, hogy Astrid megértse, a nem az nem, és semmilyen dühkitörés nem változtat ezen. Emellett, a kislány mivel ismeri Wayne-t, emlékszik, hogy máskor is játszottak a számítógéppel, és az emlék nyugalmat hoz számára. Végül minden rendben lett, Astridot hazavitték Jimék.

A következő lépés, hogy a videofelvételt megvágjuk, megszerkesszük, és terjesszük az igét :) Drukkoljatok, légyszíves :)

Az autizmusról

Elhatároztam, hogy be fogok számolni az A-team munkásságáról itt a blogomban, de ehhez az kell, hogy egy kicsit megértsük az autizmus fogalmát.

Az autizmus mind a mai napig egy rejtély...genetikai okai vannak, de ez nem tisztázott. Vannak tudósok, akik az anya gyenge x kromoszómáját okolják, és úgy gondolják, a betegség generációkon át lappanghat, ám sem bizonyíték, sem gyógymód nem létezik. Az autizmusnak ezer arca van, nincs két egyforma eset, de vannak hasonlóságok: Legtöbben nem képesek szavakkal igazán kommunikálni, többet jelent számukra az érintés, vagy képekkel, szimbólumokkal történő kommunikálás. Az autista gyerekek tudnak olvasni és megértenek utasításokat, leírásokat. Ha csak odaszólsz nekik, hogy hé, hogy vagy számukra az csak egy zavaró hang, de ha szemkontaktust kezdeményezel, és röviden, egyszerűen fogalmazol, akkor megértik a mondandódat. Nagyon fontos számukra a biztonság érzése, az autisták rendkívül érzékenyek mindenféle stresszre, változásra. Sok esetben hosszú percekig csak sétálnak körbe-körbe, hogy megtaláljanak egyfajta nyugalmat. Nincs rövid távú memóriájuk, nem ismerik a holnap fogalmát, ezért szükségük van állandóságra és mintákra. Ha valami nem tetszik nekik, akkor fizikailag reagálnak, megsértik önmagukat vagy másokat fizikailag. Ezzel azt fejezik ki, hogy tetszett nekik amit csináltak, és félnek, hogy ez többé nem történhet meg...és most olyan egyszerű dolgokra gondolok, mint egy játék a számítógépen...nem tudják azt a gondolatot magukévá tenni, hogy: semmi gond majd játszunk holnap is, ugyanakkor ha egy tanár, szülő vagy barát képe beépül a hosszú távú memóriájukba, akkor képesek hallgatni rájuk és megbízni bennük, így az a személy (tanár, szülő, barát) meg tudja változtatni a viselkedési mintát. A baj az, hogy pl a tanárok többsége mindezt nem érti, és nem tudja kezelni. Ha egy autista gyerek hisztériázni kezd, előbb-utóbb a tanár feladja, és megadja a gyermeknek, amit akar...és az a figyelem. Az autista gyerek számára nincs jó vagy rossz figyelem, csak figyelem. Megértik, hogy ha rosszul reagálnak, kiabálnak, vagy akár a földhöz verdesik magukat az figyelmet hoz cserébe. Wayne célja az, hogy felhívja a figyelmet ennek a módszernek a veszélyeire...a megoldás nem ez...hanem az, hogy megtanítsuk a gyerekeknek, nincs szükség fizikai reagálásra, a NEM az NEM, és az a NEM nem jelent katasztrófát vagy a biztonság hiányát.

Ezeknek a gyerekeknek szükségük van segítségre...ők nem reménytelen szerencsétlen lények, hanem emberek! Ha nem is gyógyítható a betegségük, megfelelő oktatással és segítséggel fejleszthető az életük. Nem tudnak felelősséget vállalni önmagukért...csak a társadalom tudná ezt megtenni helyettük.

Ma több, mint 5 órán át videoztunk egy 12 éves autista kislányt....írok róla legközelebb.

A-team

Jim rengetegszer helyettesít olyan osztályokban ahol autista gyerekek vannak, és bár nem szakértő valamiért nagyon érti, hogy hogyan kell bánni velük, és a gyerekek is szeretik (bár az autista gyerekek többsége egyáltalán nem tudja rendszerezni és kifejezni az érzéseit). Az itteni autista szakértő, aki többek között járja az iskolákat és segít, kitalálta, hogy létrehoz egy alapítványt és TV műsort ami az autista gyerekekre hívja fel a figyelmet. 3 millió autista ember van az USA-ban és nincs semmilyen komoly szervezet vagy támogatói csoport illetve van, de egyik sem fókuszál igazán arra, hogy hogyan lehetne egy kicsit is fejleszteni a gyerekek életét és különösen az oktatásukat. A szakértő, Wayne már szerzett szponzorokat, és Jimet felkérte rendezőnek és asszisztensnek. Egy egész kis csapatot gyűjtött maga köré, akik bázist képeznek az alapítvány számára, A-team-nek keresztelte el őket :)

Hétvégére szereztünk egy bazi nagy kamerát, és holnap egész nap videofelvételt készítünk az egyik autista kislányról...hogyan él, hogyan viselkedik stb. Elvisszük őt közösségbe, játszótérre stb. Ha Jim közreműködésére is szükség lesz, akkor én leszek az operatőr...az egyetemen tanultam hogyan kell bánni a kamerával, de az már marha régen volt, remélem nem fogok bénázni.

Miután az első 60 perces felvételt megvágtuk, a filmet szétküldjük TV csatornáknak, és elkezdjük a marketing tevékenységet. A cél az, hogy az emberek végre lássák az autizmus igazi arcát.

Nincs konkurencia...ha ez az alapítvány beindul nemzetközi szinten...az hatalmas lépés lesz!