Hát eljött ez a nap is...ma dolgoztam utóljára a Chaptersben. Már tegnap kerülgetett a sírás, sokan elbúcsúztak, akik ma nem dolgoztak, de amikor a menedzserek behívtak ma az irodába, megköszöntek mindent, átölteltek egyszerre, és átadtak egy ajándékcsomagot, na akkor berohantam a személyzet ebédlőjébe, és zokogni kezdtem. Az ajándékcsomagban csupa olyasmi volt, amiről tudták, hogy a kedvenceim: egy dekoratív üvegkancsó, bornak, víznek, üdítőnek, gyömbéres tea, a kedvenc csokim, hiper-szuper egyszemélyes teásbögre szűrővel, a kedvenc pihe-puha plüssbocim, egy hűtőmágnes idézetekkel, és persze egy üdvözlőkártya, amit majdnem mindenki aláírt. Amikor lejárt a műszak, szinte mindenki odajött a kijárathoz átölelni és elbúcsúzni. Kedvenc férjem is megjelent, méghozzá egy csokor virággal és Skye-jal, aki egy dobozban tartózkodott, sikeres manikűrözésen esett át az állatkereskedésben. Mielőtt én elbőgtem magam újra, Jimnek könnyezni kezdett a szeme, Marilyn az egyik menedzser szolidaritásból át is ölelte, nagyon aranyos pillanat volt, és nagyon megható. Annyi de annyi szeretetet, megértést kaptam itt mindenkitől, igazi családdá váltak, és rettenetesen fognak hiányozni!
Mindenkinek boldog nyulat!
2 weeks ago
3 comments:
Kemény lehetett átélni. De olyan szép. :)
Hát igen, ez a mentalitás baromira tud hiányozni! De vigasztaljon a tudat hogy az új lakhelyeden is hasonló jók várnak!
Jaj, de drágák a volt munkatársaid... És csatlakozom Christine-hez! Ugyanezt kívánom én is! :)
Post a Comment