Hát eljött ez a nap is...ma dolgoztam utóljára a Chaptersben. Már tegnap kerülgetett a sírás, sokan elbúcsúztak, akik ma nem dolgoztak, de amikor a menedzserek behívtak ma az irodába, megköszöntek mindent, átölteltek egyszerre, és átadtak egy ajándékcsomagot, na akkor berohantam a személyzet ebédlőjébe, és zokogni kezdtem. Az ajándékcsomagban csupa olyasmi volt, amiről tudták, hogy a kedvenceim: egy dekoratív üvegkancsó, bornak, víznek, üdítőnek, gyömbéres tea, a kedvenc csokim, hiper-szuper egyszemélyes teásbögre szűrővel, a kedvenc pihe-puha plüssbocim, egy hűtőmágnes idézetekkel, és persze egy üdvözlőkártya, amit majdnem mindenki aláírt. Amikor lejárt a műszak, szinte mindenki odajött a kijárathoz átölelni és elbúcsúzni. Kedvenc férjem is megjelent, méghozzá egy csokor virággal és Skye-jal, aki egy dobozban tartózkodott, sikeres manikűrözésen esett át az állatkereskedésben. Mielőtt én elbőgtem magam újra, Jimnek könnyezni kezdett a szeme, Marilyn az egyik menedzser szolidaritásból át is ölelte, nagyon aranyos pillanat volt, és nagyon megható. Annyi de annyi szeretetet, megértést kaptam itt mindenkitől, igazi családdá váltak, és rettenetesen fognak hiányozni!
3 comments:
Kemény lehetett átélni. De olyan szép. :)
Hát igen, ez a mentalitás baromira tud hiányozni! De vigasztaljon a tudat hogy az új lakhelyeden is hasonló jók várnak!
Jaj, de drágák a volt munkatársaid... És csatlakozom Christine-hez! Ugyanezt kívánom én is! :)
Post a Comment