Wednesday, December 9, 2009

Érdekes

Néha a honvágynak - legalábbis én annak tudom be- egy érdekes formája jelentkezik nálam, főleg a munkahelyen. Meglátok valakit, aki hasonlít egy családtagomra, barátra, volt kollégára, és egy pillanatig azt hiszem, hogy ő, és nem fogom fel, hogy az nem lehetséges. Csak egy pillanat, aztán észbekapok...nem mondom, hogy jó érzés. Mintha tudatalatt várnám, hogy felbukkanjanak azok, akik hiányoznak...úgyhogy tessék meglátogatni, jó? :))))) Egyébként sosem gondoltam volna, hogy a honvágy az első hónapokban lesz a legrosszabb (egyelőre), azt hittem, rosszabb lesz, ahogy telik az idő. Például már nem pánikolok, ha igazán belegondolok abba, hogy a világ másik végén élek. Egy ideig hiányzott, amit otthon is utáltam, pl a mocskos metro, hát ez az érzés is elmúlt :)))))) Maradt egy állandóan jelenlévő érzés, egy állandó honvágy, de érdekes módon nem szomorít el, csak együtt élek vele, és részben boldog vagyok miatta, mert azt jelenti, hogy sok embert szeretek :)

4 comments:

-édi-berny said...

Ismerös nagyon ez az érzés!!!!
Ezzel én is igy voltam , mikor is idén kiutaztam szulöosrszágomba 6 honapra!!! mindenkit és midnent magam mögött hagyva!!!!
A kettö között lett volna a legjobb!!! mert igy hiányzott aki nem volt velem, és forditva....
vigyázz magadra millio puszikaaa

Christine said...

Én az öcsémet szoktam rendszeresen "kisértetlátni". Elegge szivbemarkoló érzés. Főleg hogy amúgy egyébként nem vágyom haza. Nem látogat meg a családod az ünnepekre?

nuca said...

Hát igen a honvágy... Anyukád nem látogat meg Karácsonyra? Képzeld, mi nyáron lehet, hogy megyünk Kanadába konferenciára!:) (Azt sem tudom hova még pontosan, meg nem is 100%, meg olyan messze van még,csak nem tudom tartani a számat:)) Hátha összefuthatunk pár órára:)

Szoffy said...

Nem olyan könnyű ez a látogatás sajnos, egyelőre az a terv hogy én megyek haza tavasszal.
Nuca mennyire jó lenne, intézd el, hogy ide gyertek :PP

Post a Comment

Related Posts Plugin for WordPress, ...