Daisypath Anniversary tickers

Friday, March 2, 2012

Rudi

Ma, illetve tegnap délelőtt meghalt az én szépségem, Rudi. Majdnem 10 éves volt, 10 éven át volt a családunk tagja, és én 3 éve nem is láttam. Egész kicsi korától fogva beteges volt, sokat hányt, ment a hasa. Az állatorvos nem tudta mire vélni, de aztán felkerestünk egy másikat, aki szinte azonnal megállapította, hogy étel allergiás. Hogy konkrétan milyen ételre, az nem derült ki, viszont emiatt egész életében egy fajta, speciális száraz tápot ehetett csak. Az orvos meg mondta előre, hogy nem él majd addig, mint egy egészséges cica, mégsem számítottunk arra, ami végül tegnap történt. Napok óta elég sokat hányt, de Anyuék azt hitték, hogy azért, mert vedlett és sokkal több szőrt nyelt le. Tegnap reggelre sokkal rosszabbul lett, végül már mozdulni is alig tudott. Az állatorvos nem is nagyon mondott semmit, csak beadta neki a szurit, amitől Rudi szépen elaludt. Valószínűleg a veséi és a mája feladták, bár a légzése is elég rossz volt.

Rengeteg szeretetet kaptunk tőle, és mi mindent megtettünk azért hogy szép élete legyen. Már nem szenved...csak mi.


5 comments:

Sheila G. said...

Rudika:(((

Signetta said...

SZIVÁRVÁNYHÍD
A Menyországot a földdel egy híd köti össze, amelyet Szivárványhídnak neveznek.
A híd innensõ oldala a lágy zöld fûvel borított dombok, hegyek és völgyek földje. Ha egy állat meghal, aki nagyon közel áll valakinek a szívéhez, a halála után a Szivárványhídhoz megy. Itt mindig van elég víz és eleség, folyton lágy tavaszi szellõ fújdogál.
Az öregek megfiatalodnak, a sérültek újra épek és egészségesek lesznek, pont olyanok amilyennek álmunkban látjuk õket nap mint nap, vagy amint emlékeinkben újra és újra elõjönnek. Napjaik önfeledt játékkal telnek, boldogságuk mégsem teljes mivel mindegyiküknek hiányzik az a pótolhatatlan személy, akit maguk mögött hagytak.
Nap mint nap játszanak és rohangálnak, de eljön a nap, amikor egyikük hirtelen megáll. Fénylõ szemei a messzeséget fürkészik, vágyakozó teste remegni kezd. Hirtelen kitör a csoportból, és szinte repül a zöld fû fölött egyre gyorsabban és gyorsabban. Észrevesz Téged, és amikor te és különleges barátod újra találkoztok összeölelkeztek az örömteli újraegyesülésben, és soha nem váltok el többé. Az öröm csókjai záporoznak arcodon, kezed újra simogatja a szeretett fejet, és végre újra belenézhetsz azokba a bizalommal teli szemekbe, amelyek oly régen távoztak az életedbõl, de a szívedbõl nem hiányoztak soha.
Együtt mentek át a Szivárványhídon.
/Ismeretlen szerzõ/

Zsofia said...

Sheila, emlékeztél rá? :)

Signetta, ez gyönyörű, köszönöm!!!

Kotorborka said...

:((((( Nagyon sajnálom!

Sheila G. said...

hát persze hogy:)

Post a Comment

Népszerűek

Photobucket

Related Posts Plugin for WordPress, ...