Az itteni katolikus közösség ma estére szervezte a St. Patrick napi vacsorát Melba városában...város...inkább hívnám falunak :) A templom nagyon szép, az ebédlő egyszerű, de kedves...az étel pedig fantasztikus volt: pácolt marhahús, krumplival, répával, hagymával és káposztával...desszert gyanánt lime ízesítésű fagyit és sütit kaptunk, nagyon finom volt.
Minden második ember "Csókolj meg, ír vagyok" pólót viselt, de amikor körbekérdeztem, hogy ki ír a társaságban, senki nem tudta a választ hehe.
Zöld sört is felszolgáltak, ami kissé gusztustalannak nézett ki, de kedvenc férjem megnyugtatott, hogy csak ételszínezék :)
Az utóbbi időben megfigyeltem a különböző családi és közösségi étkezéseknél, hogy az amerikaiak (legalábbis itt) nem tudnak késsel-villával enni. Kenyérdarabokkal és az ujjaikkal lapátolják az ételt a villájukra...ám nem akarom lebecsmérelni őket...a kedvességük és nyitottságuk sokkal többet ér, mint a kés használata :)
4 comments:
Jó kis kaják voltak. Látom azért megkóstoltad a zöld sört. Mondjuk én se hagytam volna ki. :) Megnéznék egy ilyen "zöld bulit"! :)
Szia Soffy!!
Milyen régen írtam ide...
Jó ez a zöld sör, még szerencse, hogy a kaját nem színezték!
:)
jó a zöld sör, de bele nem ittam volna..
El tudod képzelni, itt mi volt st patrick's dayen?
Bolondokháza.ja és a britek sem tudnak késsel villával enni, a villa hátára polcolják fel a falatot, borzasztó még nézni is.
HA EGYSZER meglátom, hogy Lizzy így eszik nem áll meg a lábán az tuti.
Kriszti hehe nem hiszem hogy ettem volna belőle
Gigi na jó akkor nem csak az amerikaiknak van gondjuk a késsel...de vajon miért???
Post a Comment