Itt vagyok

Jo regen nem irtam tudom, de meg mindig varakozasi idoszakban vagyunk. A helyzet az, hogy kezdjuk Kanadat elfelejteni (Jim most eppen beszel a foiskola igazgatojaval arrol, hogy milyen hulyen bantak velunk, de igazsag szerint remelem nem ajanljak fel ujra az allast, mert a fene sem akar ilyen emberekkel dolgozni). Rengeteg helyet megpalyaztunk itt, es most varjuk a visszajelzeseket. Nem mondom, hogy nem vagyunk idegesek ahogy telik az ido, de tudjuk, hogy minden rendben lesz.

Gondoltam irok egy kicsit Idaho-rol is. Nampa Idaho del-nyugati reszen fekszik, kozel a fovaroshoz, Boise-hoz. A klima kisse sivatagos, illetve hegyi-sivatagos. Forro, de szaraz nyar, rovid osz, hideg de nem tul csapadekos tel, es hosszu, szep tavasz. Itt talalhato Eszak-Amerika legmelyebb szakadeka amit Pokol Kanyonnak hivnak, melyebb mint a Grand Kanyon. A populacio fele spanyol, mexikoi szarmazasu, sajnos a fiatalok gyakran keverednek bunugyekbe, bandakba, de alapvetoen en nagyon kedvelem oket, mert kedvesek es baratsagosak. Az allam fokent mezogazdasagbol es banyaszatbol el, az egyik legolcsobb allam, de ez viszont a fizeteseken is meglatszik, ahogy Ditti is irta a kommenjeben.
Nagy szerepe van a sportnak, termeszetesen az amerikai futballnak. Bar Idaho-nak nincs profi csapata, az egyetemi csapat (Boise State Broncos) nagyon hires es az egyik legjobb az orszagban. Amikor jatszanak, az egesz varos kituzi a zaszlojukat, es minden masodik ember a csapat hivatalos szineibe oltozik, jopofa.
Tettem fel az albumba uj kepeket, elmentunk megnezni ket regi banyaszvaroskat, az egyik ma mar csak turista latvanyossag, a masik lakossaga mindossze 400-500 fo korul van, eleg kihalt, de jo es erdekes volt latni a regi stilusu hazakat, utakat, uzleteket.

Idaho