Paradicsomi állapotok

A képek önmagukért beszélnek :)

Jim végre elhatározta, hogy felmegy Edmontonba a cuccainkért, amíg tanított, addig nem volt rá lehetőség. Szerdán indul busszal, és következő hétfőn ér vissza...jó kis út lesz, nem mondom, de muszáj megtenni. Igaz, itt is szükség lesz raktárra a bútorok miatt, de legalább minden itt lesz a közelben.

My blog is carbon neutral!

Join the mission, help to save our precious Planet, and you can have a tree in the Plumas National Forest :) All you need...is your blog...spread the word!

Details are HERE

Hőség...

Iszonyú meleg van itt is, nemcsak Magyarországon. A Nap őrjítő hőséget áraszt, igaz, hogy Nampa több, mint 2000 méterrel a tengerszint felett fekszik, és a levegő ritkább. Én ezt nagyon rosszul viselem, ha öt percet töltök a napon, úgy érzem, hogy menten elalszom.

A ház hűvösében rejtőzködünk, a kertben is csak kora reggel vagy késő este tudunk dolgozgatni, viszont a napsütésnek köszönhetően burjánzanak a zöldségek :) A paradicsompalánták hatalmas bokrokká dagadtak, tele most még zöld paradicsommal. A magyar paprika pár nap múlva leszedhető, de jó úton halad az anaheim chili is, a kaliforniai paprikára és a csípős habanero-ra még várni kell. A zöldsalátát és retket már rég leszedtük, a helyére került mángold (swiss chard, emlékeztet a sóskára, itt nagyon népszerű) karalábé, és édes hagyma.

Ha én utálom is a meleget, a zöldségekért azért hálás vagyok :)

Hospice

A hospice olyan önkéntes, aki idős és beteg embereket segít, spirituális, lelki, és különböző, szórakoztatások formájában. A hospice nem gondozó, nem tartozik a feledataik közé főzés, takarítás stb, sőt nem is nagyon mennek házakhoz, inkább nyugdíjas otthonokba, és kórházakba. Gyakran lehetőségük van a haldoklás folyamatának megkönnyítésére, és a gyászoló családtagok segítésére.

Valamiért már hónapok óta foglalkoztat a gondolat, hogy belépjek egy ilyen szervezetbe önkéntesnek. Furcsa, mert pár éve egyáltalán nem tudtam az idős embereket kezelni, nem találtam velük a hangot, itt azonban nagyon megszerettem őket, nyilván azért is, mert anyósom révén rengeteg idős ismerősünk van. A kórházaktól a hideg ráz, de ezen szépen túl kell tennem magam.

Szóval nézegettem a különböző, itteni hospice egyesületeket, ám végül ők találtak meg engem. Pénteken szokás szerint, a nyugdíjas központ ajándékboltjában dolgoztam, mikor megjelent a Legacy Hospice koordinátora, hogy önkénteseket toborozzon (fiatalabb nyugdíjasok szívesen önkénteskednek, hogy elfoglalják magukat). A tevékenység 3 fő opcióból áll: Az első keretei között magányos, beteg embereknek nyújtanak támogatást, felolvasás, beszélgetés, vagy akár társasjátékozás formájában. A második elég kemény, ugyanakkor szerintem szép is: a haldoklás folyamatának megkönnyítése. Ez általában abból áll, hogy a haldokló mellett töltöd az utolsó 1-2 órát. A harmadik lehetőség, hogy ha van barátságos háziállatod, akkor őt is viszed magaddal, az állatok nagyon sokat tudnak segíteni. Gondoltam rá, hogy benevezem Skye-t, de már nem olyan barátságos idegenekkel, mint kicsi korában, és nem akarom stresszelni sem. Így számomra, az első két opció marad. Amikor kiderült, hogy magyar vagyok, a koordinátor nagyon örült, mert itt Nampában van két magyar család is, akik talán jobban örülnének olyan önkéntesnek, aki beszéli az anyanyelvüket :) A beszélgetés alatt azt is említettem, hogy Reikivel és kristálygyógyászattal foglalkozom, azt mondta, hogy ez akár fizetett, részmunkaidős állást is jelenthet (persze majd ha megkaptam a munkaengedélyt)

Hó végén lesz egy hatórás tanfolyam, és Jim is csatlakozni akar :)

A szakácskönyv

Anyósom szép meglepetéssel tért vissza Oregonból, ahol a sógornőm egy kiárúsításon találta ezt a magyar szakácskönyvet! Isteni! Az írónő nem magyar, de a férje az, és Susan mindent megtanult a magyar konyháról, először a hetvenes évek elején adták ki a könyvet. Nem csak fantasztikus receptekkel van tele, hanem szó esik az ételek kultúrális, történelmi hátteréről, és mindehhez borajánló is tartozik.

Rengeteg olyan receptet találtam, amiről eddig még soha nem is hallottam, a hozzávalókat úgy jeleníti meg, hogy passzoljon az amerikai lehetőségekhez (helyettesítőkre gondolok, amelyek mégsem változtatják meg az ízeket). A csontlevestől kezdve, a csirkepaprikáson át a dobostortáig mindent megtalálsz ebben a könyvben, egyszerűen imádom!

Tegnap meg is alkottam életem első rakottkrumpliját...nyilván a rakottkrumpli nem újdonság számomra, de még soha nem próbáltam ezelőtt :) Finom lett, leszámítva, hogy a kolbász nem olyan jó kis szaftos, mint az otthoniak...na de majd keresek valami jobb fajtát legközelebb :)

Főzőcskézős

Ma véget ér itthoni vakációnk, délután megyünk anyósomért a reptérre :) Nem mondom, élveztem, hogy miénk volt az egész ház, de Thelma már hiányzott :)

Úgy döntöttem valami nagy vacsival lepem meg, valamivel, amit eddig én még nem készítettem:

- Kicsontozott BBQ disznóborda lesz, fűszeres szósszal

- Babsaláta (3 féle babbal, zellerrel, petrezselyemmel, bazsalikommal, és hagymával)

- Zöldsaláta ( a retek, a saláta és a rukkola a kertből származik, és növekszik a magyar paprika, már van 4 kicsi termés a növényen :)) )

- Krumplipüré (Jim munkája)

- Jello...az amerikaiak kedvenc desszertje, nem hiszem, hogy valaha meg fogom szokni. Általában valami gyümölcsöt hajítanak egy tál aljára, és ráöntik a gyümölcs ízű zselatinos folyadékot, ami a frigóban megdermed...brrr...állítólag jót tesz a vérháztatrtásnak, ezért tömik a betegeket is jello-val a kórházakban...na de mindegy, lényeg, hogy minden nagyon jól sikerült, alig várom a vacsorát :)

Freedom's Fury

Köszönet Andi barátnőmnek az ötletért, a címben említett dokumentumfilm az 50-es évek kommunizmusát, a forradalmat és szabadságharcot dolgozza fel a valódi vízipólosok szemén keresztül, akiknek történetéből Andrew Vajna is filmet készített (Szabadság, szerelem). Nagyon érdekes, hogy a producerek között szerepel Lucy Liu és Quentin Tarantino is, utóbbi azt mondta ez a legérdekesebb igaz történet, amit valaha hallott.

Férjem, és családja amerikai, nem sokat tudnak a kommunizmusról...ismerik a Vasfüggöny fogalmát, és a Varsói szerződést...ennyi. Ám nekik nem tanítják a szokásokat, megtorlásokat, és hasonlókat...nem tudják elképzelni, hogy nem utazhatsz a szomszéd országba, vagy hogy kötelezően oroszt kell tanulnod. Nem is érdekli őket, kivéve, ha valamilyen személyes indok játszik szerepet, például hogy a feleséged magyar. Ebben az esetben azonban nagyon nyitottak és kíváncsiak. Ezért volt fontos, hogy ezt a dokumentumfilmet megnézzük. Jim sokáig csak ült a fejét rázva, és nagyon szomorú arcot vágott. Mindez persze a múlt, nem érdemes siránkozni miatta, mégis jó, ha minél többen megismerik...