...a helyzet...a foiskola csak megsurgette azt a bizonyos papirt a bevandorlasiakkal, meg is erkezett ma, igy nincs szukseg a szerzodesre amit Jimmel akartak kotni arra az idore amig varunk a papirra. Viszont mivel lekoltoztunk Idaho-ba, most nem engedhetunk meg magunknak egy ujabb koltozest arrol nem beszelve, hogy a lakast is fel kellett adnunk Lac La Biche-ben...ahhhh ilyen egy kusza helyzetet nem kivanok senkinek. Eloszor arra gondoltam, hogy az emberek a foiskolan ossze-vissza kavarnak, de valojaban csak mindent megprobalnak a leghamarabb megoldani, mert szukseguk van Jimre. Ez persze nem segit momentan. Most azon faradoznak hogy segitsenek anyagilag nekunk visszakoltozni, amugy is fizetnek a koltozest de csak miutan mar ott vagyunk, az meg nem megoldas. Nem tudom mi lesz, Jim elkezdett itt is nezelodni allas ugyben, talalt is ket helyet, ami eselyes lehet esetleg. Elkepeszto, hogy itt milyen olcso az elet Kanadahoz kepest...nem gyozok csodalkozni. Haz es lakasarak, kaja, elektronikus arucikkek...minden felaron kaphato!!! Abbol a penzbol, amit Kanadaban kerestunk, es ami arra volt eleg hogy naprol napra eljunk, itt igen gazdagok lennenk. A penz nyilvan nem minden, de a csalad is itt van. Mar nem is akarok visszakoltozni Kanadaba...persze ha a foiskola segit es itt nem talalunk mast, akkor visszamegyunk.
Tovabbra is nagyon jol erezzuk magunkat a szuloi hazban. Tegnap elott elmentunk a templomba, ahol adomanyokat szortiroztunk, ma es holnap lesz a nagy vasar, mint valami bolhapiac. Holnap reggel misere megyunk egy masik varosba, ahol egy regi, szepseges templom var rank, engem foleg az erdekel. Olyan itt, mintha nyaralnank, kar hogy annyi megoldando feladat tornyosul a fejunk felett.
